A Holdbéli csónakossal jubilál a JESZ

„Ez a beköltözés nemcsak fordulópontot jelent számunkra, hanem végállomást is” – tolmácsolta az egyetemi színház örömét Tóth András művészeti vezető afölött, hogy a sokszor bizonytalan „lakhatási” körülmények most megváltoztak. „Olyan érzés, mint amikor az ember beköltözik a végleges otthonába, ahol már nem kell kompromisszumokat kötnie. A csapatban mindenki úgy érzi, hogy tökéletes helyre és környezetbe kerültünk. Mindenki izgul, hiszen nagy a nyomás rajtunk, mert bizonyítani szeretnénk, hogy teljesen ki tudjuk használni az új környezetet.”

Nem véletlen egybeesés az, hogy a JESZ első, 1996-os nyitóelőadását, Durringer: Reszket a Hold című darabját éppúgy az egyetemi színpadot alapító vezető, Mikuli János rendezte, mint a Holdbéli csónakost. „Szerettem volna saját rendezéssel megünnepelni az eseményt” – indokolta a választást Mikuli.


A JESZ nem kicsi örökséggel indult el, hiszen Pécsett hagyományosan nagy szerepe volt az egyetemi színjátszásnak. Nagy űrt töltött be, amikor szünet után 1996-ban, Mikuli János és Tóth András Ernő kezdeményezésére létrejött a JESZ, nem sokkal később pedig egyik egyetemi épület pincéjében megnyílt maga a színház is. Innen azonban költözni kellett, és az ezredforduló már a Pécsi Nemzeti Színházban találta az egyetemi színpadot, ahonnan viszont a Szántó Kovács János utcába költöztek 2003-ban.

A kihívásokkal teli időszakok átvészelését segítette, hogy a JESZ közössége mindig is heterogén, de összetartó volt. Lelkes, de egyre profibb egyetemisták és hivatásos, idősebb színészkollégák éppúgy felléptek a „jeszes” darabokban, és ugyanúgy sajátjuknak érezték az egyetemi színpadot.


Weöres Sándor életének egy részét Pécsett töltötte, műveit Pécsnek szánta, pécsi alkotótársakkal álmodta színpadra, de ezek az álmok ritkán tudtak valóra válni. Az idén a Bóbita Bábszínház és a Pécsi Nemzeti Színház is programszerűen tűzte műsorára Weöres műveit, és a JESZ bemutatója ebbe a sorba is illik, miközben hagyományt elevenít fel, hiszen a JESZ majd’ 10 éve a Kétfejű fenevad színrevitelével már hozzájárult ahhoz, hogy Weöres Sándor elfoglalhassa méltó helyét a pécsi színpadokon.


A Holdbéli csónakos színre kerülését több dolog magyarázza. A mítoszt és a vásári komédiát is felvonultató darab, amely magában foglal szerelmi és üdvtörténetet is, sőt a felnövekvésről is szól, de a világ hatalmi viszonyairól és egyensúlyáról is beszél. Összetettségében a mesei megoldások ellenére alkalmas arra, hogy a JESZ közönségét, az egyetemistákat megszólítsa. Sokszínű szerepei; a naiv szerelmes gyermekemberek, a bábos világot idéző figurák, a mitikus királyok, a szellemek, az égzengés, a magas- és mély hangú kórus kihívást jelentenek a JESZ társulata számára, és egy színpadra hozzák a legfiatalabb egyetemista színészt és a nagy tapasztalattal rendelkező alapító tagot is. A történet változatossága, helyszínei megmutatják azt, hogy az új színházi tér mire képes, milyen látványvilágok, illúziók építhetők fel a díszlet, a hang, és a fény segítségével.