A csontkukac, mint műtárgy - Orosz Klára DLA kiállítása

Már a művész által kiküldött meghívón szereplő fotón is gyanús volt a kiállítandó műtárgy tartalma, vagyis inkább igen intenzív kíváncsiságra adott okot. Gyanúnk beigazolódott, valóban csontkukacok láthatók a képen, illetve a műtárgyban. Azonban, hogy ezeknek az állatkáknak milyen szerepük van ebben műalkotásban, csak a helyszínen derült ki. Ugyanis hétfőn délután 13 órakor került sor Orosz Klára doktori védésére.


A Művészeti Karon két részből áll a doktori védés. Elsőként a jelölt bemutatja a DLA képzés végén elkészített mestermunkáját, jelen esetben az üvegházban kiállított alkotást, mely május 28-ig látogatható. Ezt követően kerül sor a disszertáció védésére, melynek címe: Participatív művészeti stratégiák. Az aktivált néző szerepe a személyes alkotómunka és a kiterjesztett szobrászat-fogalom aspektusából. A doktori munka hivatalos bírálói: dr. Hornyik Sándor, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet művészettörténésze illetve dr. Szijártó Zsolt, a PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék tanszékvezetője, egyetemi docense.


Orosz Klára 1996 óta tevékenykedik kiállító művészként. Munkásságát elismerték már Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjjal és Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíjjal is. Installációiban a szobrászati elemeket gyakran többféle műfaj (fotó, videó) kombinációjával együttesen alkalmazza. Hangsúlyos szerepet tölt be munkáiban a nézők bevonása, részvétele, amit a „mű” egyik meghatározó részének tart. A Park Galériában kiállított Relax című interaktív fa-kapszulájának rózsaszín gumimatrac-bélése is cipő nélküli relaxációra csábította a látogatókat.


Művészi hitvallásában így ír önmagáról: „Képzőművészeti tevékenységem a „hagyományosnak” tekinthető térplasztikákból kiindulva egyre inkább az installáció műfaja felé irányult. A plasztikák léptékének növelése alkalmat ad a nézőnek arra, hogy fizikálisan is belekerülhessenek a tárgyakba. Az installációkban a szobrászati elemeket gyakran többféle műfaj (fotó, video) kombinációjával együttesen alkalmazom. A különböző műfaji eszközök használata lehetőséget biztosít a komplex jelentéstartalmak gazdagabb és adekvátabb kifejezésére. Hangsúlyos szerepet tölt be a nézők bevonása, részvétele, amely a „mű” egyik meghatározó, lényegi részévé vált. Munkáimra jellemző (pl.:Meat Channel, Relax, Konténer, Urban Gardens, Falkamodul, Spacecraft című installációk) hogy, megváltoztatják a kiállítótér hagyományos funkcióját, és a galéria terét interaktív közeggé alakítják át. Általuk a befogadó nem a megszokott módon szemléli a műveket, hanem elkezdi használni a tárgyakat és az őket körülvevő teret. Szándékom, hogy – feloldva a néző és a résztvevő közti éles határvonalat – bevonjam a közönséget, s így interakcióba, közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a képzőművészeti alkotásokkal. Célom, hogy még specifikusabb szituációkat teremtsek, melyekben a kiállítás látogatói még több teret és lehetőséget kapnak a kommunikációra.”