„A szeretet nem függ semmitől. Csakis tőlünk” – interjú Alföldi Róberttel

Körülbelül egy éve mutatta be a Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház Az Őrült Nők Ketrecét a rendezésében, tomboló, állótapsos sikerrel. Azóta több mint ötven előadáson hasonló volt a fogadtatás, most pedig – közeledve a jubileumhoz – a pécsi Kodály Központban láthatják a nézők a darabot. Mi a siker titka?

Alföldi Róbert: Szerintem ma azok az előadások mennek őrült nagy sikerrel, amik a hivatalos trend ellenében mégiscsak azzal foglalkoznak, hogy valamiféle tükröt tartsanak a közönségnek. És a nézőknek szüksége van erre, úgy látszik, hogy ez az, amit igazán szeretnek. Szerintem ez az egyik ok, hogy igenis beszél valamiről nagyon erősen ez az előadás. Másrészről pedig csodásak benne a színészek, ami szintén fontos. Egy valós, átélhető történet kerekedik ki belőle, arról, hogy mi a szeretet. A szeretet, az összetartozás, a család, a békesség, a jövő semmilyen módon nem függ nemi vagy bármilyen más összetételtől. Ez az emberektől függ. Az előadás erről beszél, és úgy látszik, hogy ezt a nézők értik.

Az ajánló szerint Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki, vagy épp az, aki lenni akar. Önt tipikusan úgy ismerjük, mint aki mindig önmagát adja. Ez valóban így van?

A. R.: Én nem szeretek semminek sem megfelelni. Megpróbálok annak megfelelni, amit én gondolok az emberségről, kulturáltságról, multikulturálisságról vagy arról, hogy hogyan kell ma tisztességesen viselkednie egy embernek. Én ennek szeretnék megfelelni. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ne valamihez képest beszéljek vagy cselekedjek, hanem az legyek, aki vagyok. Ha azzal foglalkoztam volna, hogy mit gondolnak rólam mások, akkor már régen nem ezt a szakmát csinálnám.


A mai világban hogy lehet elérni ezt a függetlenséget?

A. R.: Ez ma valóban luxus, nem sokan engedhetik meg maguknak. Én ilyen vagyok, ilyen életem lett, hogy hála istennek nem kell foglalkoznom azzal, hogy hogyan kell viselkednem, mert nem függök ilyen szempontból senkitől. De azt gondolom, hogy vannak mindenki életében olyan pillanatok, amikor lehet választani, és a választások nagyon erősen befolyásolják az ember életét ebből a szempontból is. Tehát sokszor mi tehetünk arról, hogy merrefelé megy az életünk. Persze van, akinek könnyebben és van, akinek sokkal nehezebben. De mégiscsak vannak döntési pillanatok, és az tőlünk függ, hogy mire mondunk igent és mire mondunk nemet.

Az Ön életében volt ilyen kiemelkedő döntési pillanat?

A. R.: Nekem nagyon sok, nem tudnék kiemelni közülük egyet sem. Azt mindig lehet választani, hogy az ember hű marad-e ahhoz, amit a világról gondol, vagy megpróbál lavírozni és megfelelni annak, amit elvárnának, mert azt gondolja, hogy az kifizetődőbb.

2011-ben a szakma és a közönség fődíját is elnyerte a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból. Fődíjas rendezőként milyen érzésekkel érkezett az idei POSZT-ra, ahol Az Őrült Nők Ketrece OFF-programként látható?

A. R.: Én nem a POSZT-ra jöttem, én egy vendégjátékra jöttem a Kodály Központba.

Apropó, Kodály Központ. Most először jár itt, milyen az első benyomása?

A. R.: Az előkészületek során minden rendben zajlott, remélem, hogy az előadás is tökéletes lesz. Magát az épületet nem szeretném összehasonlítani semmivel. Annak kell örülni, hogy van Pécsen egy ilyen csodálatos hangversenyterem.