Az ezeregyéjszaka zenéi: Palya Bea az I. Zsolnay Fesztiválon

Fotó: Vajda Tamás

Magyar, cigány, balkáni népzenék, ritmusok kavarognak Palya Bea zenei világában, s ezen a sokféleségen túl a zenének és az ősöknek mély és őszinte szeretete lakozik. Úgy nyúlni a hagyományhoz, hogy hűek maradjunk saját világunkhoz és személyiségünkhöz, kell egy fajta lazaság, tisztelet és őszinte jókedv. Bea minden egyes dalába önmagát is beleénekli. Az I. Zsolnay Fesztivál hivatalos arcaként és fellépőjeként ad koncertet a Szefárd trióval április 29-én az E78-ban. Bizonyára nem utoljára, mivel az énekesnő azt is elárulta, hogy Pécs az egyik legszeretettebb magyar városa.


Fotó: Laczi Mátyás

− Először egy falusi környezetben hallottam a hangodat. Nagyon otthonosan mozogtál abban a közegben, és a hely hangulata, természetközelisége érezhetően a sajátod volt, rád talált. Honnan érkezel, és hogyan találtál rá arra a sokarcú zenei világra, amelyben ma otthon érzed magad?
− Magam is falusi közösségből indultam. Egy kis faluból, a Gödöllőhöz közeli Bagról származom, ahol a Muharaj együttesben 6-7 évesen első kézből ismerkedtem magyar népzenével és néptánccal. Számomra fontos, hogy később sem feldolgozásokból, közvetített zenei anyagokból tanultam, hanem legtöbbször gyűjtésekből vagy a magam által felfedezett zenészektől, énekesektől. A népzene nyelvén tanultam az éneklést, az érzelmi kifejezés elsőbbségét. Azt, hogy ezek az emberek nem nyitják ki a szájukat addig, amíg nincs mondanivalójuk. Csak ezután kezdtem foglalkozni a zene grammatikájával, hangokkal, ritmusokkal, ami egy újabb csodás utazás.

− A zene és a tánc töltötte ki az életed gyerekként és kamaszként, amit Budapesten tovább erősítettél a Bartók Táncegyüttesben vagy az egyetemen. Közben mi alapján és hogyan bővítetted zenei világod?
− Egyszerű, ami belül elkezdett rezgetni, arra felfigyeltem. Így választottam elsőként a magyar népzene mellé a bolgárt. Először nem is értettem a szövegét, csak a zenét. Persze később lefordítottam. A lényeg az volt, hogy utánzással az eredetiből magam tanuljam meg énekelni és egyben megérteni egy másik nép zenéjét. A balkáni vidék óriási birodalom, hamar izgalmas kincsekre leltem benne.


− Pécsre a Szefárd dalokkal érkezel, amelyek szintén különleges zenei kavalkádot közvetítenek.
− A szefárd dalkincs kultúrák olvasztótégelyében született. A Spanyolországból a balkánra menekült zsidóság zenéjében már eleve rengeteg iszlám elem volt, hiszen zsidók és arabok ott szoros kapcsolatban éltek. Ez találkozott aztán a török, görög, bolgár zenével. Számomra a szefárd zene az ezeregyéjszaka kincses helyét jelenti, ahol belépsz egy sötét ajtón, mindenhol aranycsillogás, és nem tudod, melyik ékszerhez nyúljál. Ezért is adtam az előadásnak az Ezeregy szefárd éjszaka címet. Két zenésztársammal, Dés Andrással és Bolya Mátyással merülünk le a kincsekért.

− Van emögött egyfajta kulturális misszió, hogy közvetítsd a saját néped felé más nemzetek zenei kincsét?
− Engem elsősorban nem ez a vágy mozgat, persze a kultúraközvetítés automatikusan belekerül a munkámba. De én az emberi érzelmeket tartom fontosabbnak, a kapcsolatot, a melegséget, amely zenéléskor kialakul. Azt, hogy az énekléssel hidat építsek az emberek közt, és felfelé is, nálunk nagyobb erők felé. És mivel ilyet csak őszintén lehet, én közben belül is utazom, belső tartalmakat gyúrok énekbe.


Fotó: Domonyi Éva

− Valahol ez a szemlélet köszön vissza abban is, hogy sokféle emberhez szólsz a zenéden keresztül. Nemcsak nagyszínpadon láthatunk téged, hanem gyerekeknek is énekelsz.
− Örülök, hogy említetted a gyerekeket, ugyanis a 2004-ben megjelent Álom, álom, kitalálom című lemez dalait, amelyek megszületésében sokat segítettek gyerekek, újra elkezdjük játszani. Biztosan azért is vágyom erre újra, mert épp első kisbabámat várom.

− Eddig is érzékeny, figyelmes voltál a gyerekzenékre, és úgy tudom, hogy „társadalmi”, jótékonysági fellépéseket is vállalsz.
− A gyerekzenék mellett fontosnak tartom, hogy esélyegyenlőségi, jótékonysági programokon is részt veszünk, börtönökben, fogyatékosok intézeteiben zenélünk, vagy jövő héten az Igazgyöngy Alapítvány javára szervezett koncerten. A fogyatékosokkal való találkozás kölcsönös tanulás, nem egyoldalú segítés. Nem kapok olyat senkitől, mint mondjuk egy autista tekintetétől. Fontos, hogy egyáltalán létrejöjjenek ezek a találkozások ezekkel a másnak gondolt emberekkel, minél többünk életében legyenek ilyen kapcsolatok.

− A zene mellett más művészeti ágak is vonzanak, mint a tánc, vagy újabban az írás. Tavaly megjelent az első könyved, a Ribizliálom. Milyen élmény volt az írás, mennyiben más vagy hasonló a zenéhez képest?
− Az írás, ahogy a zene is a legbensőbb énemben okozott örömöt, olykor elakadást, szenvedést is. Más forma, sokkal inkább intellektuális élmény az éneklés ösztönösségével szemben. Mégis azt tapasztaltam, hogy az írás is egészen ösztönös helyekről hozott fel anyagot, ösztönös alkotás volt benne. A szövegnek is van belső ritmusa, zenéje.−


− Sokféle helyen koncertezel, többek között Franciaországban is gyakori vendég vagy. Gondolom, mindenhonnan elraktározódik emlék, élmény, amely táplálja a zenéd, írásaid, gondolkodásod. Pécs városával hogy állsz?
− Pécs mindig is az egyik kedvenc magyar városom volt. Imádok ott lenni, hiszen olyan sokszínű, a térségben annyiféle kultúra találkozik egymással. 1996 óta járok Pécsre fellépni, különböző formációkban. Voltam a Hólyagcirkusz Társulattal, énekeltem a Folkestrával. Legutóbb a Kodály Központ fantasztikus akusztikáját tapasztalhattam meg, de nem felejtem azokat a csodás ételeket sem. A Barbakán árok különösen emlékezetes hely, itt egyszer gyerekkoncertet adtunk, nagy zsivaj közepette. Április végén pedig a Zsolnay Negyed tereit vesszük be a szefárd dalokkal.

− Mik a tervek a jövőre nézve? A Szefárd szerelemből születik-e lemez?
− A nyár végén szeretnénk kiadni egy CD-t a Szefárd estek koncertfelvételeivel, valamint a budapesti Zsinagógában adott tavalyi koncertünkről DVD is készülne. Természetesen nyáron folyatódik a Palya-udvar a Művészetek Völgyében. Az utolsó idei koncertem a gyermekem születése előtt a Nyári Zsidó Fesztiválon hallható majd És egyben az utolsó címmel. Takács Tímea