Caflisch – a régi kávéházi hangulatok feltámasztása

A kávéházi élet hagyománya szinte nyomtalanul tűnt el a magyar „közéletből”. Pedig ahogy arról számos műalkotás, irodalmi mű, anekdota és visszaemlékezés tanúskodik, ezek a fedett „közterek” hagyományosan a magyar szellemi együttgondolkodás színterei és központjai voltak.

Hogy ez a nosztalgikus és mindenki által visszasírt kávéházi kultúra mégis kikopott, nem hibáztatható kizárólag az erre alkalmas kávéházak visszaszorulásával, vagy a megváltozott tulajdonosi szemlélettel. Valós igényekre is szükség van hozzá.


Ez a gyönyörű herendi kávéfőző a felújítás előtt tűnt el rejtélyes módon

„Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy mennyire működik” – jegyzi meg Horváth Tamás, aki szerint már az első alkalomtól kezdve telt házzal mennek a programok. Igaz, a Caflisch a kisebb kávéházak közé tartozik. „De legalább az emberek kimozdulnak otthonról, kiöltöznek, eljönnek valami újért, eljönnek beszélgetni.”

Horváth szerint a programok kifizetődőek, mert arra is jók, hogy valaki ezáltal szeressen meg egy kávézót, és visszatérjen a kevésbé frekventált időszakokban is. Lassan, de biztosan így épül fel végül egy törzsközönség.

„Hosszú távra tervezünk, hosszú távú befektetés ez” – magyarázza Horváth, hogy nem egyszeri kezdeményezésről van szó. „Helyszűke miatt nagy koncerteket nem tudunk szervezni, de egy zongoristának mindig van nálunk hely. Egy irodalmi esthez pedig igazán nem kell sok, egy író, egy könyv. Kis kreativitás és tenni akarás a szervező részéről.”

A Caflisch-ben endszeresen tartanak zongoraesteket, az irodalmi találkozókon ismert írok olvasnak fel (legközelebb például Závada Pál), összegyűlnek a Jelenkor írói, szerkesztői, de lesz orosz est énekkel, vodkával és uborkával.

A kávéház programja itt olvasható: http://www.caflisch.hu