„Remekmű született” – tudományos ülés az ötéves Kodály Központról

A Zsolnay Örökségkezelő NKft. (ZsÖK), az Optikai, Akusztikai, Film- és Színháztechnikai Tudományos Egyesület (OPAKFI) és a Pannon Filharmonikusok által szervezett találkozó célja az volt, hogy a Kodály Központ öt éves jubileuma alkalmából felidézzék a tervezés, megépítés körülményeit és áttekintsék az elmúlt öt év eredményeit. Az elhangzott tíz előadáson olyan szakemberek fejtették ki véleményüket – tervezők, kivitelezők, belsőépítészek, épület-, terem- és elektroakusztikusok, – akik egykor aktívan részt vettek az épület megszületésében.


A konferencia megnyitóján Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára kiemelte a ZsÖK menedzsmentjének szerepét abban, hogy a Kodály Központ egy valódi, magyar kulturális branddé válhatott. Páva Zsolt, Pécs Megyei Jogú Város polgármestere szerint Pécs meg tudta mutatni a kulturális erejét és a Kodály Központot elismerést vívott ki magának nemcsak Magyarországon, de azon túl is. A polgármester elmondta: „Egy sikertörténetnek vagyunk tanúi, amire nagyon régóta vártunk”. Vincze Balázs, a Zsolnay Örökségkezelő NKft. ügyvezetője ismertette, hogy a központ 2010 decembere óta összesen 415.893 látogatót fogadott. Az elmúlt öt évben 967 rendezvény zajlott itt, köztük olyan világsztárok léptek fel, mint Richard Bona, Al di Meola, Hiromi, Pat Metheny és Tommy Emmanuel.


A központ tervezése kapcsán az Építész Stúdió Kft. szakemberei számára hamar egyértelművé vált, hogy az épület magja a koncertterem lesz, s végül megszületett a „ház a házban” elv. „Tudtuk, hogy nem egy hagyományos, szimmetrikus koncertterem lesz, hanem egy izgalmasabb formavilágú hangszer” – mondta Fialovszky Tamás. Az előadásból kiderült, hogy a Kodály Központon kívül nincs Magyarországon még egy olyan épület, amely teljes egészében kővel burkolt, sőt, a világon is igen ritka. Az építés során ezer tonna kő került a házra és több mint négyezer négyzetméter égerfa burkolja a hangversenytermet. E két anyag páratlan szimbiózisa adja az építészeti értékét. Rádóczy László a belsőépítészeti tervezés kapcsán elmondta: „A terem mindent tud, amire szántuk, sőt, talán annál is többet, nem is akármilyen minőségben.” Sokan talán nem is tudják, de a konferenciákra való tekintettel a nézőtéri székekre felhajtható írórészt is készítettek a szakemberek. A tervezés és a kivitelezés folyamatát, különleges feladatait Fábián László ismertette a Mérték Stúdió Kft. részéről: „Az idő nagy kihívást jelentett, ugyanis egy hónappal az első kapavágás előtt kezdtük el a kiviteli tervet készíteni, de a 18 hónap során késedelem és hiba nélkül megvalósulhatott.”


Anders Christian Gade dán akusztikus beavatta a közönséget az akusztikai tervezés rejtelmeibe, ahogy mondta: „egy koncertterem tervezésénél minden arról szól, amit a végén hallasz”. Borsiné Arató Éva, az OPAKFI akusztikai szakosztályának elnöke szerint a terem minden ajánlott aránynak megfelel. Elmondta, hogy a terem „cipősdoboz” formája az akusztikusok számára igazi ajándék volt. Ezt követte az optimalizálás a burkolattól az elrendezésig. A teremakusztikai tervezés végeredménye jó lett, „a terem valóban megérdemli a Stradivari-hasonlatot” – zárta gondolatait Borsiné Arató Éva. Kotschy András a kiviteli teremakusztika kihívásai kapcsán kifejtette, számtalan teszt és többféle számítógépes program által törekedetek a minél tökéletesebb végeredményre. Kiderült, hogy még a nézőtéri székek hangelnyelő hatását is laboratóriumban tesztelték. Józsa Gusztáv előadásából kiderült, hogy a Kodály Központ építésekor az épületakusztika terén a teljes hangszigetelés volt a követelmény, amit különösen nehézzé tett, hogy az épület előtt a 6-os számú főút, mögötte egy vasútvonal húzódik. A zajtérkép készítése során ráadásul figyelembe kellett venni belső zajterhelést is, melyet a házban működő gépezetek, rendszerek jelentenek. A kihívást sikeresen vették, a vizsgálati eredmények szerint az épület minden termében sikerült tartani az elvárt értékeket és a gépészeti zajterhelés észrevehetetlen. Balogh Géza a Kodály Központ elektroakusztikai rendszereinek kapcsán elmondta, a digitális hangátviteli rendszer az IP-alapú audioátvitelnek köszönhetően abban az időben Magyarország egyik legnagyobb ilyen rendszere volt. A teremakusztikai tervezés során Wittner Kálmán szerint egyenletes, zengő teret mutattak a vizsgálatok, jó hangeloszlással. Véleménye szerint a Kodály Központban megvalósult aszimmetria akusztikailag pont egészséges mértékű.


A Kodály Központról részben a „használók” oldaláról nyilatkozott Horváth Zsolt, a ház rezidens zenekara, a Pannon Filharmonikusok (PFZ) igazgatója. Kiemelte, hogy a pécsi kulturális városfejlesztésnek kiemelten fontos része volt a központ létrejötte, ugyanis ha nem épül meg egy kiemelkedő akusztikai tér, akkor nem áll össze a magas művészet lehetősége. „Egy remekmű született. Olyan tér, amelynek aurája van. Energiáját, akusztikáját és megjelenését tekintve is a legideálisabb tér arra, hogy itt zeneművészettel foglalkozzunk” – jellemezte a házat a PFZ igazgatója. Hála a kiemelkedő akusztikai térnek, a több mint 100 fős zenekar jelentős fejlődésnek indult és kiléphetett a nemzetközi színtérre is. Az igazgató szerint a hangversenyterem egyetlen kislány hangjától a nagy oratórikus művekig mindenre alkalmas. A kiváló hangzást tanúsítják az itt készült, nemzetközi díjat nyert hangfelvételek is. Horváth Zsolt úgy véli, a központnak köszönhetően oldódott a Budapest-vidék távolság, erősödött a kulturális decentralizáció és Pécs bekapcsolódhatott a tudás és a műveltség európai hálózatába.


Zárszóként a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. műszaki osztályvezetője, Hauer János a ház működtetéséről beszélt, melyet 22 fő végez, hatalmas elhivatottsággal. A művészet szeretete, a szakértelem és a csapatjáték az, aminek köszönhetően ilyen magas színvonalon működhet a központ napról napra. Utóbbi fontossága lehet a konferencia konklúziója is, ugyanis a különböző szakterületek képviselői által tanúsított együttműködés kiemelkedő jelentőséggel bírt az épület tervezésétől kezdve. Ahogy Borsiné Arató Éva mondta: „az akusztikusoknak meg kellett tanulni látni, az építészeknek pedig meg kellett tanulni hallani, a kettőnek harmonikusan kellett együtt működnie. Ez a Kodály Központ esetében tökéletesen sikerült.”