Fiatal Európai Alkotók a Zsolnay-negyedben

Az egész 2000-ben kezdődött, amikor az 1955 óta működő Salon de Montruge kortárs művészeti fesztivál részeként első alkalommal került megrendezésre a „European Exhibition for Young Creators” – azaz a Fiatal Művészek Európai Kiállítása című rendezvénye. A cél egyértelmű volt és már régóta foglalkoztatta a szervezőket: létre kellett hozni egy olyan nemzetközi platformot, ahol a partnervárosok európai hálózata összegfogásban képes a fiatal kortárs művészeket támogatni.

Az esemény 2007 óta független projektként él, és folyamatosan bővül újabb és újabb jelentkező városokkal. Az idei, 10. alkalommal 9 ország szerepel a résztvevők között: Franciaország, Németország, Litvánia, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Portugália – összesen 72 művészt felvonultatva. A fiatalok munkáját sokban segíti továbbá a különböző partner országokban található kulturális intézmények hálózata, amely egy közös cél mentén tevékenykedik: új kortárs fiatal tehetségeket igyekszik felkutatni.

A kiállítók sorát minden országból 8 delegált művész alkotja, akiket a saját országuk delegál, és akiknek a legfőbb feladata az Európai Unióban épp zajló változások bemutatása. A kiválasztottak lehetőséget kapnak, hogy Európa-szerte mutathassák be művészetüket, alkotásaikat.

A 2011 és 2013-as biennálé legfontosabb kihívása nem csak az, hogy teret adjon a jelentkező országok művészei számára, hanem az, hogy bemutassa a közönségnek a kurrens művészeti trendeket és alkotásokat az európai skála minden szintjén. Ezek a művészek mind egyéni alkotók, akik erős személyes gyökerekkel rendelkezve igyekeznek rengeteg módon illusztrálni azt, hogy léteznek a helyi művészeti színtérnek olyan jellemzői, amik messze visznek a monotóniától, és jócskán túlmutatnak a standardizált művészeti formákon.


Rengeteg aktuális és elvont problémát boncolgatnak a művek az idő megváltoztathatatlanságától kezdve a munka önkényességéig, a környezeti bizonytalanságoktól kezdve az emberi kapcsolatok eltorzulásáig, a globalizáció túl-mediatizáltságától kezdve az életminőségi romlásának visszafordíthatatlannak tűnő folyamatáig: más szóval olyan egyetemes témakörökkel foglalkoznak a művészek, amelyek minden egyes, a globalizációs spirál által magával ragadott városi társadalomban benne rejlenek.


Egy következő fontos jellemzője ezeknek a művészeti üzeneteknek, illetve a módoknak, ahogy ezek közvetítésre kerülnek, hogy a különböző technikák sokféle módon ötvöződnek. Az elmúl két évtized során többször kerültek előtérbe a videós vetítések, installációk és performanszok, míg a hagyományos festmények és szobrok kissé a háttérbe szorultak.


Ilyen módon ez az új és valós művészi európai entitás eltávolodni látszik mind az ázsiai mind pedig az amerikai birodalmaktól. A művészek nem csupán a kultúrák, rituálék és szokások sokszerűségére hívják fel a figyelmet, hanem az információ túltermelésére is. A jelen biennálén keresztül a JCE erről a kreatív skizofréniáról tanúskodik.