Hagyomány és közösségépítés − térzenék és táncházak Pécsett

− Nem önöktől ered a spanyolviasz, azaz nem önök találták ki a térzenét és a szabadtéri táncházakat, mégis honnan jött az ötlet, mikor és miért indult ez az egész?
− Vannak filozófusok, akik azt mondják, nincs új a nap alatt, minden dolognak van előzménye. Természetesen ennek a rendezvénysorozatnak is van. A 20. század elején Pécsett a térzenei koncertek a Sétatéren, a Kioszknál voltak, ezeken főként honvéd- illetve tűzoltó zenekarok léptek fel. Az alapötlet az volt, hogy ezt a békebeli hangulatot próbáljuk meg feleleveníteni. Az ötlet egyébként Laknerné Brückler Andrea, a Pécsi Kulturális Központ igazgatója, és Szabó Ferenc, a Pécsi Ércbányász Koncert-fúvószenekar karnagyától ered. 1996-ban csináltuk meg először ezt a rendezvényt a Sétatéren, de változtak az idők, és Pécs centruma is áthelyeződött, ezért azt találtuk ki, és ez logisztikailag is jobb lett, hogy áthozzuk a Színház térre. A táncházakat tekintve már az 1980-as években voltak heti rendszerességű összejövetelek, amelyeken az akkori Vizin zenekarral jómagam is zenéltem. Ezek évközben az Ifjúsági Házban, nyaranta pedig a Hild udvarban és a Minaret Étterem belső udvarában voltak megtartva. 1997-ben indítottuk útjára a táncházakat, azzal a céllal, hogy egy színes palettát adjunk ebből a hagyományból. Akkor még kéthetente, főleg a Pécsett élő nemzetiségek bevonásával rendeztük meg a táncházakat, később már a teljes nyarat átszőtte. A táncházak napja a szerda, a térzenéké pedig a vasárnap lett. Az elmúlt évek folyamán nagyon megszerették az emberek, szerintem a nyári Pécs elmaradhatatlan része ez a 25 rendezvény júniustól augusztus végéig. A turisták és a helyiek egyaránt részt vesznek benne.

− Mit gondol, van valami mediterrán eredete ezeknek a szokásoknak?
− Nem mondhatjuk egyértelműen. Például az Osztrák-Magyar Monarchia hatására Horvátországban vagy a Vajdaságban is voltak térzenei koncertek, hiszen egy kultúrkörhöz tartoznak. Táncházak pedig szinte minden népnél voltak, az egykori fonókban, házaknál stb. Erdélyben konkrétan táncháznak hívták, ugyanis a lakóházakban gyűltek össze az emberek, és ott táncoltak. Magyarország olyan szerencsés helyzetben van, hogy nem csak népzenei, hanem komoly táncházi mozgalom is kialakult. Ez azt jelenti, hogy országszerte a városi fiatalok újra tanulták a falusi emberek táncait. Pécsett is működtek már régebben táncházak, például a Mecsek Táncegyüttessel a régi Dozsóban, és voltak szabadtéri táncházak is, a Baranya Táncegyüttes akkor még úgynevezett délszláv táncházakat csinált, aztán ezek az alkalmak teljesedtek ki a Színház téren.

− Önszántából vesz részt ebben, és szerelemből nevelgeti „gyermekét”?
− A Pécsi Kulturális Központ 1996-ban alakult, miután megszűnt a Dozso. 1997-ben, amikor a Dominikánus-házba költöztünk, mindegyik szervező, aki itt dolgozni kezdett, egy-egy szakterületet kapott. Én a folklór, a népzene, a néptánc irányába mentem, nyilván az előéletemet tekintve is. Nagy az ismeretségem ebben a műfajban, így alakult az is, hogy ötletgazdája és főszervezője lettem a táncházaknak.

− Könnyű vagy nehéz munka megszervezni ezeket az összejöveteleket? Egyáltalán, mekkora stáb foglalkozik ezzel?
− Mint főszervező egy személyben viszem a fő előszervezési és szerződéskötési területeket, de a Pécsi Kulturális Központ munkatársai is részt vesznek benne keményen, például a promócióban vagy a technikai feltételek megteremtésében. Az utóbbi években a fiatalabb kollégákat is bevonom a szervezésbe, ismerkedjenek meg ők is ezzel a világgal, hogy tovább élhessen. Ha valaki megkérdezi, hogy mi a munkám elég nehéz róla beszámolni, és a külső szemlélő is csak azt látja, hogy a rendezvényen ténylegesen mi történik, a háttérben zajló, komoly munkáról pedig fogalmuk sincs. A magyar „rendezvény” szó viszont tökéletesen kifejezi: rendezett körülmények között összerendezett találkozó, ahol a közönség és a fellépők találkoznak. A térzenénél frontális találkozásról beszélhetünk, a táncházaknál pedig a közönség is a produkció részévé válik.



− A 2010-es Európa Kulturális Fővárosa év milyen hatással volt a rendezvénysorozatra?
− Szemmel láthatóan nagyobb számban érkeztek a turisták, akik nagyon örültek ezeknek a díjtalan programoknak. A pécsi utcák önmagukban is gyönyörűek, a belőlük áradó hangulatok pedig magukért beszélnek, de amikor az ide érkezők valami élőt kapnak, akkor nagyon boldogok, hiszen az embert, az itteni embereket ismerhetik meg ily módon.

− Mondhatnánk azt is, hogy ez a közösségi élmény nem a facebook. Mégis, mennyire köttetnek itt új ismeretségek, vagy csak egyszeri, de intenzív alkalmak ezek? Mik a visszajelzések?
− Például az első táncházak egyikén itt vendégeskedett egy fiú az Alföldről, aki a táncházat megismerve először hosszabb időt töltött itt, majd meg is telepedett Pécsett, és azóta is itt él. Ráadásul később elkezdett néptánccal foglalkozni. Ahogy a görög időkben a városközpont, a forum romanum az emberek találkozó helye volt, úgy ezek a terek is akkor telnek meg igazán élettel, amikor az emberek itt összejönnek. Ez egyik nem titkolt célja a rendezvényeinknek. Körülbelül 3-400 fő vesz részt egy-egy ilyen eseményen, találkoznak, beszélgetnek. A táncházaknál, akik mindig táncolnak, az például egy kemény mag, ők más táncházakba is eljárnak, új ismeretségekre tesznek szert, sőt, mint egy közösség tagjai, értesítik is egymást, ha van újabb táncház. A térzenéknél is tapasztalható ilyesmi, ugyanis, ha mondjuk egy véméndi fúvószenekar játszik, a Pécsett és környékén élő volt véméndiek is ellátogatnak a koncertre.

− Milyen érdekes történetekre emlékszik vissza szívesen a rendezvények kapcsán?
− Többször is előfordult a táncházaknál, hogy a zenekar nem tartott szünetet. Este 7-től 10-ig végig játszottak, többször ostromoltuk a 10 órát, sőt, volt, hogy túl is léptünk rajta, ami persze nem történhet meg rendszeresen, hiszen az engedélyünk is 10-ig szól. Amire nagyon szívesen emlékszem, most már talán szabálytalanságnak tűnik, de akkor annyira meleg volt, és olyan sokan voltak, hogy az emberek a szökőkútba is beálltak táncolni.

− Új helyszín a Széchenyi tér, ahol nyilvánvalóan jóval többen elférnek, és a járókelőket sem tartja fel a tánc. Többen jönnek a hely miatt?
− A Színház-tér egyik előnye, hogy intimebb és szorosabb, az emberek kedvelik azt, amikor együtt vannak, ilyenkor könnyebben kommunikálnak, egyszerűen emberibbé válik az egész, és persze könnyebb hangosítani is azt a teret. Viszont a Széchenyi-tér azt hiszem, hogy nemcsak Magyarország, hanem Közép-Európa legszebb központi tere. A táncházak a Szentháromság szobor és a Dzsámi közötti részen vannak szerdánként, mellette pedig ott van ez a vízlépcső-szerű „szökőkút”, amelyben a táncolók cipő nélkül, mezítláb táncolnak, és a gyerekek számára is óriási élmény, láthatóan feltöltődnek, akárcsak a felnőttek. Amikor pedig este kivilágítják a dzsámit és a városházát, mi is ráirányítjuk a figyelmet két lámpával a rendezvényünkre. Kattognak a vakuk, pörögnek a videók, életre kelnek a kövek, a teraszok megtelnek. Ezek a rendezvények komoly hírét viszik városunknak.



− Kik várhatók még idén?
− A térzenék keretében fellép még a Mázai Bányász Fúvószenekar, a Villányi Ifjúsági Fúvószenekar, a Magyarszéki Német Nemzetiségi Fúvószenekar, a Babarci „Dorfmusikanten", a Pécsváradi Városi Fúvószenekar, a Fekete Gyémánt Fesztivál Fúvószenekar és az Ércbányász Koncert Fúvószenekar, táncházak tekintetében pedig horvát, magyar, szerb, macedón, bolgár, moldvai és görög táncokat lehet még idén nyáron táncolni.

− Lesz-e folytatás?
− Biztos vagyok abban, hogy ennek a két rendezvénysorozatnak komoly hagyománya és létjogosultsága van, hiszen olyan kulturális és művészeti igényeket elégít ki, amelyeket nagy hiba lenne szőnyeg alá söpörni. Bízom benne, hogy sikerül forrást találni a jövőben is, az idei év sajnos nagyon szerény volt, az együttesek jóindulata volt az egyik alappillér. Nagyon szolid, szinte jelképes tiszteletdíjért lépnek fel, ezért is igyekeztünk bevonni társszervezőket. A Pécsi Kulturális Központ a főszervező ugyan, de a térzenéket például a Pécsi Német Önkormányzattal valósítjuk meg. Ez a két rendezvénysorozat ugye nem csak energia-, hanem költségigényes is, idén a teljes összeg körülbelül 7-8 százaléka állt csak rendelkezésre. Azonban már eddig is bebizonyosodott, hogy mit jelent ez a rendezvény az embereknek, hogy számukra ez mennyire fontos, ezért én mindent elkövetek, hogy a Térzenék és táncházak programsorozat folytatódjon.