Hajnali sétától a szecessziós versekig – Varró Dániel a Zsolnay Negyedben

− Pécsi látogatásod apropója, hogy részt vettél a Zsolnay Kulturális Negyed egyik gyerekprogramján. Jártál már korábban a Negyedben vagy ez az első alkalom?
− Voltam már Pécsett, de itt a Negyedben most járok először. Ráadásul családdal érkeztem, így pláne első alkalom. Az egész nagyon szép, csodálatos környezet. Kisvonattal is körbementünk, azt is nagyon élvezték a gyerekek, ráadásul jó sok játszótér van. Az egész nagyon jó élmény volt és sajnáljuk, hogy haza kell mennünk és nem tudunk tovább maradni.

− Költőként adott valamilyen pluszt számodra ez a különleges környezet?
− Abszolút inspirálónak tartom. Őszintén szólva minden kimozdulás – mindig, amikor az ember nem a megszokott dolgozószobában van – általában jót tesz. De a Zsolnay Kulturális Negyed, mint helyszín tényleg különösen inspiráló. Tegnap este érkeztünk, itt töltöttük az éjszakát, és én hajnalban szoktam kelni, amikor a gyerekek még nincsenek fenn. Itt is felkeltem, sétáltam egyet hajnalban a Negyeden belül, amikor még csend és nyugalom volt és eszembe jutottak verskezdemények. Tényleg nagyon ihlető, szép környezet.



− Hogy sikerült a Verselés a szecesszió világából című gyerekprogram, ami miatt ellátogattál ide?
− Nem tudtam, hogy mekkorák lesznek a gyerekek, kicsit nagyobbakra számítottam, de főleg kisebbek voltak, akik még nem annyira aktívak, így a közös versírás helyett inkább felolvasást tartottam. Nagyon aranyosak voltak, és úgy láttam, hogy vevők a dologra. Ráadásul az nagyon jó volt, hogy Agócs Írisz illusztrátor itt helyben mindent lerajzolt. A felállás ez volt: én felolvastam, Írisz lerajzolta, a gyerekek nevetgéltek.

− Az eredeti terv – a Gyugyi-gyűjtemény szecessziós edényeinek állatfiguráiról való közös versírás – még felnőtt fejjel is elég nagy kihívásnak hangzik.
− Valóban, de szerintem alkalmas lett volna, mert nagyon jópofa kis állatok vannak a kerámiákon. Csak valószínűleg amit én kigondoltam, hogy mindenféle szineztéziás, szecessziós verseket írunk, ez csak nagyobbakkal ment volna jól. De összességében azért jól sikerült a program.

− Láttad a teljes Gyugyi-gyűjteményt?
− Igen, először csak képeken, azokat a tárgyakat, amik a foglalkozáshoz kapcsolódtak, de most megnéztük élőben is a családdal. Tényleg nagyon gyönyörűek.


− A gyerekeknek is tetszett?
− Az az igazság, hogy nekem elég kicsik a gyerekeim és elég gyorsan ment körbe a négy és fél éves kisfiam, de azért megnézegette. Meg ahogy a foglalkozáson is láttuk, sok tárgyon tényleg van elefánt, medve, tehát vannak kifejezetten aranyos állatok, amik szerintem a kisebbek számára is érdekesek lehetnek.

− Említetted, hogy jól ment a közös munka Agócs Írisszel. Mióta vannak közös projektjeitek?
− Írisszel egy közös költő barátunk, Havasi Attila révén ismerkedtünk meg pár éve és eléggé egy húron pendülünk. Már van közös könyvünk, van egy ausztrál könyvsorozat, amit ő illusztrált és én fordítottam, illetve volt már a maihoz hasonló esemény, ahol együtt voltunk, és én olvastam, ő pedig rajzolt. Olyan is volt, hogy ő a gyerekekkel rajzolt és én egy kisebb csoporttal közben verset írtam, tehát csináltunk már ilyet és magánemberként is nagyon jóban vagyunk.

− Feltételezem, hogy ha ketten vagytok, akkor az dupla akkora élményt nyújt a gyerekeknek.
− Persze, ez nekik így biztos érdekesebb, hogy nem csak versek, hanem rajzok, képek is vannak. A pláne az egészben az, hogy ilyen hirtelen születik meg a kép, ez különösen jópofa dolog, hogy ahogy elhangzik valami, Írisz rögtön lerajzolja.

− Tervezitek esetleg, hogy visszatértek még ide?
− Ha van rá mód, akkor mindenképpen nagyon jó lenne. Tényleg nagyon beleszerettünk a Negyedbe, klassz volt. Sok dolog kimaradt, nem voltunk például a gyerekekkel a Labor – Interaktív Varázstérben és a Planetáriumban sem, úgyhogy különösen jó lenne majd visszajönni és mindent bepótolni.