Kulturális öröksége miatt esett Pécsre a választás

– ­1985-ben, amikor az Európa Kulturális Fővárosa program elindult, ön már régóta alpolgármester volt Brüsszelben, ráadásul a kultúra és a nemzetközi kapcsolatok volt a területe. Mit szólt a kezdeményezéshez?
– Nagy tisztelője voltam a görög színésznőnek, Melina Mercourinak, és egyáltalán nem lepett meg, amikor ez a kiváló hölgy Görögország kulturális minisztere lett. Nagy örömmel értesültem az ötletéről, hogy minden évben nevezzenek ki egy várost a kultúra fővárosának. A kultúra mindig is az egyik szenvedélyem volt, és meg voltam győződve róla, hogy az Európa Kulturális Fővárosa program koncepciója kitágítja az európai emberek tudatát és közelebb hozza őket egymáshoz azáltal, hogy megmutatja az európai kultúrák sokszínűségét és gazdagságát. Nem véletlen, hogy az EU jelmondata: „Egység a sokféleségben.”

– Úgy tudom, ön mindegyik EKF városban járt. Van kedvence?
– Igen, abban a kiváltságban van részem, hogy mind a 42 eddigi EKF városban jártam, és ezt folytatni is szeretném a jövőben. Mind különböző és mindben van valami különleges, így hát nem lenne fair, ha azt mondanám, hogy vannak köztük kedvenceim, de némely város mélyebb benyomást tett rám, mint mások.


– Ön szerint Magyarországon Pécs volt a legalkalmasabb a 11 pályázó város közül?
– Meglátogattam az összes pályázó magyar várost, és mindegyik programterv minőségét remeknek találtam. Az, hogy Pécs nyerte el a címet, minden bizonnyal csalódás volt a többi város számára, hiszen mindegyik megérdemelte volna a lehetőséget. Szerintem az EKF címet kisebb városoknak kell adni, hogy lehetőségük legyen megtalálni helyüket a világtérképen. Azt hiszem, végül a történelme, kulturális öröksége miatt esett Pécsre a választás, véleményem szerint joggal.

– Hogy látja az EKF program jövőjét?
– Az EKF program jelenlegi formájában 2019-ben ér véget, de mivel elképesztően sikeres, biztosan lesz valami hasonló program 2020-tól is, még nagyon sok éven át. Belgrád például már jelezte, hogy indulna a 2020-as címért.