EozinMagazin | 2013. jún. 28., 11:15
Lengyel Péter és tanítványai – egy szobrászközösség tárlata
Június 28-án, pénteken 17 órakor nyílt meg a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében Lengyel Péter és tanítványai „Bármi felé” című kiállítása az NKA támogatásával.
Pécsett – az egyetemnek köszönhetően – állandóan bővülő és erősödő szobrászközösség formálódik, ezért is egyre fojtogatóbb érzés azt látni, hogy az a szellemi potenciál, amit ez a közösség képvisel, milyen mértékű légüres térben kénytelen létezni. Az egyetemi közeg mellett a város kiállítóterei - köztük is kiemelkedő helyen a Pécsi Galéria - jelentenek még lehetőségeikhez mérten kitörési pontokat a művészek számára.
2010-ben az egyetem szobrászat tanszékén elindult osztály egy olyan újabb szobrászgenerációt jelent, amely az új aspektusok, gondolatok és vélemények megformálásában pillanatok alatt felnőtté vált, s azt meg is szeretnék a világnak mutatni.
A fiatal művészeket bemutató szándék mellett felmerült a mester-tanítvány, hallgató-iskola viszonyának paradigmaváltást is magában hordozó bemutatásának lehetősége. A kiállításon részt vesznek: Kamasz Krisztián, Korányi Barnabás, Kútvölgyi-Szabó Áron, Lengyel Péter, Rublikova Adrienn, Tompa János, Tóth Judit, Vas Viola. A kiállító hallgatók közül öten idén diplomáznak, és a diplomamunkájukkal szerepelnek a kiállításon.
Nagyon fontos ismérve a programnak, hogy rámutat sok olyan összefüggésre, melyekben az egyetem és a hallgató viszonya világossá, érthetővé válik. Így remélhetőleg az is kiderül, hogy az egyetemnek nem önmagában a tudás átadása a legfontosabb feladata, hanem az, hogy felkeltse annak megszerzésének igényét, ahol a tudás nem valamiféle visszatükröződés, hanem egy konstrukció eredménye, melyet a hallgatók maguk hoznak létre, és nem mechanikusan átveszik azt.

Az egyetemi oktatás ezért szemlélet- és személyiségformálást jelent, melynek következtében a növendékek szemléletükön, attitűdjeiken változtatva környezetükért és társadalmukért felelősséget vállalókká válnak. E szerint az egyetemi hallgató elsősorban nem neveltje, hanem inkább aktív alkotótársa lesz tanárának. Ez olyan viszonyt jelent, melyben nevelő és nevelt egyaránt érzi, hogy valami nagyszerű közös kaland részesei, ahol a szerepek olykor fel is cserélődhetnek, és a tanár éppen úgy tanul a diáktól, mint az esetek többségében fordítva.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK
EGYÉB KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:




