Méhes Károly | 2017. febr. 2., 17:00
Máris visszavágynak a Kodály Központba
A San Francisco-i Chanticleer, 12 fős férfi énekegyüttes nagy sikerű koncertet adott január utolsó napján a pécsi Kodály Központban. Másnap a társulat egyik legifjabb tagja, Matthew Knickman mesélt itteni tapasztalataikról.
– Miképp jött össze, hogy Pécsre is eljutottak?
A mostani, öt hetes turné úgy lett összeállítva, hogy ne csak fővárosok szerepeljenek benne, hanem egyéb, kisebb városok is. Először voltunk Pécsett, de persze, Budapesten már jártunk korábban is. Most elutazunk Párizsba és Szentpétervárra, viszont február közepén visszatérünk Magyarországra, és lesz még egy-egy fellépésünk Veszprémben és Szegeden.
– Jó ez a változatosság?
Szerintem igen. Elvégre eljuthatunk egy csomó olyan helyre, ahová korábban sosem. Én például, ha belefér az időmbe, igyekszem kicsit szörfölni a neten, hogy hová is fogunk betoppanni, mit kínál az adott város. Pécsről például hamar kiderült, hogy rengeteg kulturális látványossága van, ezért is örültünk, hogy megnézhettük a Gyugyi-gyűjteményt a Zsolnay Kulturális Negyedben. Mindjárt más benyomással távozik az ember, ha nem csak a fellépés helyszínét látta!
– Akkor nézzük a fellépés helyszínét, ami mégis csak a legfontosabb az együttes számára. Mit tudnak róla előzetesen? Például a Kodály Központról?
Először csak a nevét! Persze, rengeteg féle előadóhelyen megfordulunk, moziépülettől templomig. Számomra meghatározó a legelső hang, amit meghallok egy teremben. Itt minden pompás volt, a Kodály Központ akusztikája egészen kivételes, én nagyon szerettem. Jó volt itt énekelni, és már most felmerült, hogy hamarosan vissza kell térni Pécsre. A magyar közönség nagyon érzékeny és lelkes, ami természetesen szintén egyfajta „mágnes” a számunkra. De meg kell mondjam, hogy a zenei élmény mellett építészetileg is egészen különös hely ez, azzal, hogy ennyire aszimmetrikus.
– Nehéz volt-e megtanulni a Túrót eszik a cigány című Kodály-dalt?
Egyszerűnek nem mondanám! De volt egy trénerünk, aki nagyon alaposan és ügyesen megtanította a kiejtést és a hangsúlyozást. Mintegy három éve tanultuk meg a dalt, szóval van némi gyakorlatunk az előadásában, noha elég rég nem énekeltük már. Szeretjük, mert vicces és vidám. Budapesten odajött hozzánk egy néző, és nagyon megdicsért bennünket, mondván, hogy ő is énekel kórusban, és ez a Kodály-mű bizony még a magyarok számára is komoly feladat, mivel olyan gyors. Amúgy van a repertoárunkon Bartók-népdal is, amit gyakran éneklünk szerte a világban.
Jellemző a Chanticleer Pécs iránti lelkesedésére, hogy külön blogbejegyzésben búcsúztak el a várostól, ami itt olvasható:
http://www.chanticleer.org/blog/2017/2/2/goodbye-hungary-for-the-moment
---
A fotót Kalmár Lajos készítette.
A mostani, öt hetes turné úgy lett összeállítva, hogy ne csak fővárosok szerepeljenek benne, hanem egyéb, kisebb városok is. Először voltunk Pécsett, de persze, Budapesten már jártunk korábban is. Most elutazunk Párizsba és Szentpétervárra, viszont február közepén visszatérünk Magyarországra, és lesz még egy-egy fellépésünk Veszprémben és Szegeden.
– Jó ez a változatosság?
Szerintem igen. Elvégre eljuthatunk egy csomó olyan helyre, ahová korábban sosem. Én például, ha belefér az időmbe, igyekszem kicsit szörfölni a neten, hogy hová is fogunk betoppanni, mit kínál az adott város. Pécsről például hamar kiderült, hogy rengeteg kulturális látványossága van, ezért is örültünk, hogy megnézhettük a Gyugyi-gyűjteményt a Zsolnay Kulturális Negyedben. Mindjárt más benyomással távozik az ember, ha nem csak a fellépés helyszínét látta!
– Akkor nézzük a fellépés helyszínét, ami mégis csak a legfontosabb az együttes számára. Mit tudnak róla előzetesen? Például a Kodály Központról?
Először csak a nevét! Persze, rengeteg féle előadóhelyen megfordulunk, moziépülettől templomig. Számomra meghatározó a legelső hang, amit meghallok egy teremben. Itt minden pompás volt, a Kodály Központ akusztikája egészen kivételes, én nagyon szerettem. Jó volt itt énekelni, és már most felmerült, hogy hamarosan vissza kell térni Pécsre. A magyar közönség nagyon érzékeny és lelkes, ami természetesen szintén egyfajta „mágnes” a számunkra. De meg kell mondjam, hogy a zenei élmény mellett építészetileg is egészen különös hely ez, azzal, hogy ennyire aszimmetrikus.
– Nehéz volt-e megtanulni a Túrót eszik a cigány című Kodály-dalt?
Egyszerűnek nem mondanám! De volt egy trénerünk, aki nagyon alaposan és ügyesen megtanította a kiejtést és a hangsúlyozást. Mintegy három éve tanultuk meg a dalt, szóval van némi gyakorlatunk az előadásában, noha elég rég nem énekeltük már. Szeretjük, mert vicces és vidám. Budapesten odajött hozzánk egy néző, és nagyon megdicsért bennünket, mondván, hogy ő is énekel kórusban, és ez a Kodály-mű bizony még a magyarok számára is komoly feladat, mivel olyan gyors. Amúgy van a repertoárunkon Bartók-népdal is, amit gyakran éneklünk szerte a világban.
Jellemző a Chanticleer Pécs iránti lelkesedésére, hogy külön blogbejegyzésben búcsúztak el a várostól, ami itt olvasható:
http://www.chanticleer.org/blog/2017/2/2/goodbye-hungary-for-the-moment
---
A fotót Kalmár Lajos készítette.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK
EGYÉB KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
-
2017. szept. 16.
-
2017. okt. 06.
-
2017. szept. 15.
-
ÁLLANDÓ
-
2017. szept. 17.
-
2017. nov. 17.
KÖZÖSSÉG
