Szabó Nóra | 2011. okt. 12., 12:30
„Meztelenség, amihez nem kell ruhátlannak lenni” – Iva Bittová Pécsett
Önfeledten játszadozó óvodás kislány, horrorfilmből a legfélelmetesebb rém, mantrázó jógi, kismadár, számítógép, és még sorolhatnám az átalakulások hosszú sorát, amelyekre Iva Bittová, cseh származású előadóművész képes. Színpadi jelenléte messze túlmutat önmagán. Interjúnkban arról kérdeztük, hogyan lehetséges ez.
– (Nevet.) Köszönöm szépen. A válaszom, ha valaki fél, az ne menjen az erdőbe. Ha félünk, képtelenek vagyunk haladni, fejlődni. Számomra nem félni valamitől, a kemény munkával egyenlő, amely aztán kellő biztonságot eredményez. Tudom, hogy az élet nem mindig biztonságos terep, de szeretem a kihívásokat, minden területen.
– Azon kívül, hogy azt gondolom, ön akármivé képes válni a színpadon, azt hiszem egy meztelen embert láttam ma a Kodály Központ színpadán. A közönség számára ez lehet, hogy zavarba ejtő, nem gondolja?
– De, pontosan erről van szó. Amit a színpadon művelek, sok ember számára zavarba ejtő, sőt akár taszító is lehet. Az emberek általában nem szeretik azt a fajta meztelenséget, amihez nem kell ruhátlannak lenni. Nem akarok senkit átverni. Hiszek abban, amit csinálok, és a lehető legerőteljesebb módot szeretném alkalmazni a mondanivalóm kifejezéséhez. A dolgaimnak meztelennek kell lenniük, mert ez az egyetlen útja annak, hogy igazak legyenek.

– Nem beszélem az ön nyelvét, nem értem miről van szó a dalokban, de egy ovis kislánytól, a madárkán, horrorfilm jeleneteken, és varázslón át mindent láttam ma este. Nagyon tudja, mit akar, és azt is, hogy hogyan éri ezt el. Kicsoda ön? És honnan ez a tudás?
− Mondják, hogy vannak férfiak és nők, de én magamat emberi lénynek gondolom, aki a vég felé tart, ha van egyáltalán ilyen. Egyvalami biztos, azt érzem, hogy minden erőt össze kell gyűjtenem a földből, meg kell találnom a gyökereimet, emberként. Gyűjtenem kell az energiát, mert öregszem, és elég jó szeretnék lenni ahhoz, hogy prezentálni tudjam magam zenészként és művészként.
– Hogyan történik mindez?
– Mindig a magányból indulok ki, abból hogy teljesen egyedül vagyok a világban. A dolgok, a lelkemen, az elmémen, és a testemen szűrődnek át. A legfontosabb, hogy az ember megfelelően hallja önmagát, fontos megtalálni a helyes irányt, és némi bátorság is kell ahhoz, hogy dönteni is tudjunk egy bizonyos út mellett. Aztán pedig a fegyelem és a kitartó munka jön. Nem könnyű erről beszélni, aki nyitott és érzékeny, érti. Szóval transzformálok minden hétköznapi tapasztalatot, és így hangzik.
– Hegedül és sok furcsa hangszeren játszik. Ezek a saját találmányai?
– A zenélés nálunk családi hagyomány. A hangszerek, amiket a színpadon használok, valójában gyerekkori emlékeim. Azt a „hangszert” például, ami a fújtatás-szerű hangot adja, édesanyám használta, miközben játszott velünk, hogy megnevettessen minket. Én pedig azért használom, mert szerintem nagyszerűen hangzik.

– A színpadi események nem merülnek ki az énekben és a zenélésben. Korábban színészettel és tánccal is foglalkozott. Mellesleg a színpadon felvonultatott minden elem túlmutat önmagán. Ez a sokoldalúság összefüggésben áll azzal, hogy Amerikába költözött?
– Igen. Amerikába költöztem, mert sok lehetőség kínálkozott fel nagyszerű zenészekkel és művészekkel együttműködni. De nem csak erről van szó. Munka közben egy csodálatos erdős területre bukkantam, beleszerettem a hatalmas fákba, és azt gondoltam, mi lenne, ha egy darabig itt maradnék? Nagyon jól érzem magam az Egyesült Államokban, de be kell vallanom, két otthonom van. Az egyik Csehország, a másik Amerika. Mégis számomra talán a két hely közti távolság a legfontosabb. A távolság mindent más színben tűntet fel, és ez egy művész számára rendkívül fontos.
– Hogy tetszett a pécsi koncertterem?
– Nagyon tetszik ez az organikus építészet, de még nem érzek igazi életet a koncertteremben. Nagyon új ez az épület, még nem tölti meg az az energia és vibráció, amire nekem szükségem van. Én zenészként terekkel is dolgozom, többek között a tér energiájára reagálok. Nagyon jó tapasztalat megérinteni a terem faburkolatát, látni a közönség arcát. Több szóló közben nem is kellett használnom a mikrofont, mert a terem akusztikája kifogástalan. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Kodály Központ fiatal és nyitott kollégáinak. A koncertterem rengeteg lehetőséget tartogat: a szervezőknek az a feladata, hogy ezt a nagyszerű teret jó programokkal és pozitív rezgéssel töltsék meg.
KAPCSOLÓDÓ TARTALMAK
Iva Bittová és Vladimír Václavek koncertje a Kodály Központban
A jazz, a komolyzene és az opera világában egyaránt otthonosan mozgó észak-morvaországi származású New York-i előadóművész, Iva Bittová hűséges duó-partnerével, Vladimír Václavek gitárossal adott fergeteges koncertet a Kodály Központban.
»
A jazz, a komolyzene és az opera világában egyaránt otthonosan mozgó észak-morvaországi származású New York-i előadóművész, Iva Bittová hűséges duó-partnerével, Vladimír Václavek gitárossal adott fergeteges koncertet a Kodály Központban.
»
EGYÉB KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:




