„Meztelenség, amihez nem kell ruhátlannak lenni” – Iva Bittová Pécsett

– Először tapasztaltam önt élőben, és az a benyomásom, hogy nincs a Földön semmi és senki, ami ön nem. Ezért arra gondoltam, megkérdezem, fél-e Iva Bittová bármitől is?
– (Nevet.) Köszönöm szépen. A válaszom, ha valaki fél, az ne menjen az erdőbe. Ha félünk, képtelenek vagyunk haladni, fejlődni. Számomra nem félni valamitől, a kemény munkával egyenlő, amely aztán kellő biztonságot eredményez. Tudom, hogy az élet nem mindig biztonságos terep, de szeretem a kihívásokat, minden területen.

– Azon kívül, hogy azt gondolom, ön akármivé képes válni a színpadon, azt hiszem egy meztelen embert láttam ma a Kodály Központ színpadán. A közönség számára ez lehet, hogy zavarba ejtő, nem gondolja?
– De, pontosan erről van szó. Amit a színpadon művelek, sok ember számára zavarba ejtő, sőt akár taszító is lehet. Az emberek általában nem szeretik azt a fajta meztelenséget, amihez nem kell ruhátlannak lenni. Nem akarok senkit átverni. Hiszek abban, amit csinálok, és a lehető legerőteljesebb módot szeretném alkalmazni a mondanivalóm kifejezéséhez. A dolgaimnak meztelennek kell lenniük, mert ez az egyetlen útja annak, hogy igazak legyenek.


– Nem beszélem az ön nyelvét, nem értem miről van szó a dalokban, de egy ovis kislánytól, a madárkán, horrorfilm jeleneteken, és varázslón át mindent láttam ma este. Nagyon tudja, mit akar, és azt is, hogy hogyan éri ezt el. Kicsoda ön? És honnan ez a tudás?
− Mondják, hogy vannak férfiak és nők, de én magamat emberi lénynek gondolom, aki a vég felé tart, ha van egyáltalán ilyen. Egyvalami biztos, azt érzem, hogy minden erőt össze kell gyűjtenem a földből, meg kell találnom a gyökereimet, emberként. Gyűjtenem kell az energiát, mert öregszem, és elég jó szeretnék lenni ahhoz, hogy prezentálni tudjam magam zenészként és művészként.

– Hogyan történik mindez?
– Mindig a magányból indulok ki, abból hogy teljesen egyedül vagyok a világban. A dolgok, a lelkemen, az elmémen, és a testemen szűrődnek át. A legfontosabb, hogy az ember megfelelően hallja önmagát, fontos megtalálni a helyes irányt, és némi bátorság is kell ahhoz, hogy dönteni is tudjunk egy bizonyos út mellett. Aztán pedig a fegyelem és a kitartó munka jön. Nem könnyű erről beszélni, aki nyitott és érzékeny, érti. Szóval transzformálok minden hétköznapi tapasztalatot, és így hangzik.

– Hegedül és sok furcsa hangszeren játszik. Ezek a saját találmányai?
– A zenélés nálunk családi hagyomány. A hangszerek, amiket a színpadon használok, valójában gyerekkori emlékeim. Azt a „hangszert” például, ami a fújtatás-szerű hangot adja, édesanyám használta, miközben játszott velünk, hogy megnevettessen minket. Én pedig azért használom, mert szerintem nagyszerűen hangzik.


– A színpadi események nem merülnek ki az énekben és a zenélésben. Korábban színészettel és tánccal is foglalkozott. Mellesleg a színpadon felvonultatott minden elem túlmutat önmagán. Ez a sokoldalúság összefüggésben áll azzal, hogy Amerikába költözött?
– Igen. Amerikába költöztem, mert sok lehetőség kínálkozott fel nagyszerű zenészekkel és művészekkel együttműködni. De nem csak erről van szó. Munka közben egy csodálatos erdős területre bukkantam, beleszerettem a hatalmas fákba, és azt gondoltam, mi lenne, ha egy darabig itt maradnék? Nagyon jól érzem magam az Egyesült Államokban, de be kell vallanom, két otthonom van. Az egyik Csehország, a másik Amerika. Mégis számomra talán a két hely közti távolság a legfontosabb. A távolság mindent más színben tűntet fel, és ez egy művész számára rendkívül fontos.

– Hogy tetszett a pécsi koncertterem?
– Nagyon tetszik ez az organikus építészet, de még nem érzek igazi életet a koncertteremben. Nagyon új ez az épület, még nem tölti meg az az energia és vibráció, amire nekem szükségem van. Én zenészként terekkel is dolgozom, többek között a tér energiájára reagálok. Nagyon jó tapasztalat megérinteni a terem faburkolatát, látni a közönség arcát. Több szóló közben nem is kellett használnom a mikrofont, mert a terem akusztikája kifogástalan. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a Kodály Központ fiatal és nyitott kollégáinak. A koncertterem rengeteg lehetőséget tartogat: a szervezőknek az a feladata, hogy ezt a nagyszerű teret jó programokkal és pozitív rezgéssel töltsék meg.