Nemcsak gyűjti, gondozza is a rózsaszín Zsolnayt

− Hogyan tekint a gyűjtő a már meglévő kiállításra? Milyen dolga van vele?
− A gyűjtő úgy van vele, ha talál új darabokat, amik minőségben adnak hozzá a gyűjteményhez, akkor azt igyekszik megszerezni. Engem már ismernek azok, akik régiségekkel foglalkoznak, és ha fellelnek valami olyasmit, ami szerintük nincs a kiállított tárgyak között, akkor értesítenek. Nyaranta minden évben egyszer rendet teszek a gyűjteményben és hozok magammal egy-két újabb darabot, amit beillesztek a kiállításba.

− Milyen munkálatokat jelent mindez?
− Rendezgetek és tisztogatok. Egyre kifinomultabban viszonyulok én is a kiállításhoz. Amikor először berendeztük a Rózsaszín kiállítást, az eleve nagy feladat volt, de aztán az évek során jöttek az új gondolatok, hogy ez vagy az jobban mutatna, ha máshová kerülne. Lehet, hogy ezeket a változásokat csak én veszem észre, de nekem fontosak. Ez nem egyfajta kötelezettségem a Zsolnay Kulturális Negyed felé, hanem a saját vállalásom.


− Végül is hazajön a rózsaszínek közé, nem?
− De, pontosan. Szívesen teszem, szeretek a tárgyak között lenni. Figyelni tisztogatás közben, hogy kik jönnek „látogatóba”. Volt most egy aranyos történet. Látogatók több mindent kérdeztek tőlem, én válaszolgattam, mire egy hölgy kérdezte: Honnan tudja ezt maga ilyen jól? Tudja, évek óta takarítom a kiállítást, rám ragadt ez-az – feleltem. Aztán kimentek, és a falon felfedezték a fényképemet és leírást, mire visszajött, és kedvesen megrótt: Maga engem félrevezetett! Hisz maga a gyűjtő!

− Milyen – ahogy mondja – takarítást igényelnek ezek a tárgyak?
− Arra gondoljon, hogy ezeket a tárgyakat valaha mind használták. Fajansz áruk, szerkezetük nem olyan zárt pórusú, mint a porceláné. Magukba szívták azokat az anyagokat, amiket tároltak bennük, a zsírtól a lekvárig. Bennük rejlenek ezek az egykori „lakóik”, amik kiolvadnak belőlük a besütő naptól, a porosodás mellett ezeket is le kell róluk tisztítani. Nem is hívom munkának, mert öröm, hogy csinálhatom.


− Mit hiányol még a tárlatból?
− Egyetlen dolgot tudok, amit akkoriban gyártottak, de nincs a gyűjteményben: a rózsaszín vécékagyló. Onnan tudom, hogy ismerősömnél, egy régi ház bontásakor szétverték a vécét is, és amikor már darabokban volt, az egyiken felfedezték: Zsolnay, Pécs…