Porcelán a festmény élményével – interjú Dobány Sándor keramikussal

− A Zsolnay gyár gipszmintakészítőjeként dolgozott tizenhat éven át. Tetten érhető alkotásaiban a Zsolnay-hatás?
− Bizonyára, akár tudat alatt, akár tudatosan egy-egy ponton. A ’80-as években, amikor festéssel kezdtem foglalkozni, engedélyt kértem, hogy átböngésszem a Zsolnay dekorkönyveket. Ezeket áttanulmányozva egy-egy motívum kiemelésével készítettem magamnak egy olyan gyűjteményt, ami utal a Zsolnay gyár akkori hangulatára, ezeket kevertem össze később a saját gondolataimmal, elképzeléseimmel. Ez egyfajta utalás is volt a régi Zsolnayra. Ugyanakkor az alkotásaim formavilága más, azt inkább a mai kor szelleme ihlette.



− Előfordul, hogy visszatér a környékre nosztalgiázni?
− Természetesen, hiszen úgy ismertem a Zsolnay gyárat, mint a tenyeremet. Sokszor eszembe jut, mikor elmegyek a régi formaöntöde előtt, felelevenednek az emlékek, a pirogránit, a sok közös munka… A Zsolnay Negyed nagyon szép, s ha sikerülne további műtermeket kialakítani, azzal még nagyobb mértékben megvalósulhatna a művészet, illetve a kortárs városi alkotók támogatása.

− Hogyan tudná meghatározni a saját alkotói stílusát?
− Saját magamat nem igazán tudom kívülről megítélni. Mások szerint jellegzetes karakterem van. Probstner János keramikusművész húsz éve a művészetem finomságát, légiességét és törékenységét emelte ki, az emberi lélekhez hasonlítva azt. Most újraolvasva ezeket a gondolatokat megdöbbentően aktuálisnak tartom mind a mai napig. Azt érzem, hogy a stílusom folyamatosan változik, mindig érnek új benyomások, ötletek, amik inspirálnak.


− Nyomon követhető valamilyen módon ez a fajta művészi formálódás?
− Igen, a kiállításon is látható lesz egy teáskanna sorozat, mely ugyanarra a motívumvilágra épül, de ötévente újrafestem. Egymás mellé téve mutatja az 5-10-20 év alatt történt változásomat, hogy hogyan gondolkodom most arról a motívumról.

− Hány alkotást láthatunk a kiállításon?
− Eddig tizenhat doboznál tartok, ami több mint száz tárgyat jelent. Továbbá szeretnék a falra helyezni olyan tablókat, melyek egy-egy háttérfolyamatot mutatnak be, mint például a porcelántárgyak tervezése vagy az épületkerámia összeépítése. Úgy készítettem a sorozataimat, hogy azok mindig egy adott problémát, témakört ábrázolnak. Megpróbáltam a porcelánt úgy körbejárni, hogy a formától a funkción át a festésig minden beleférjen, mert ezek egyformán fontosak.

− Mit képviselnek, mit fejeznek ki ezek a tárgyak?
− Kezdetben funkcionális tárgyakat készítettem, a későbbieknek viszont díszítő funkciójuk van. A szépség alapvetően foglalkoztat, s felmerült bennem a kérdés, hogy lehet-e úgy porcelánt festeni, hogy az egy festmény élményét nyújtsa.


− Ön szerint lehet?
− Igen, született is egy sorozatom erről, aminek a Fordított világ címet adtam. Ebben a tárgy, a forma mindig ugyanaz, ezért tudok a festésre koncentrálni. Elővettem olyan festményeket, amiket mindenki ismer, kiemeltem a fő alakját, majd megfordítottam 180 fokkal, így hátulról látjuk a festmény figuráját. Ezzel a fordítással mi is bekerültünk a képbe és kifelé nézünk a festményből. Feltárható, hogy mi történik a néző, illetve a festőművész mögött, s történeteket kreáltam ebből. A történetek egy-egy kor lenyomatai, sokszor összefüggnek az alkotóval és az élettörténetével.

− Tudna példát mondani egy ismert festmény újragondolására?
− Például Jan van Eyck Arnolfini házaspár című művét felhasználva a házaspár meglátogatott engem, a festőt a műtermemben. Ott vagyok a képen, mint egy agg mester, s a saját tárgyaimat mutatom meg nekik. Tehát megjelenik a belső, saját történetem is.


− Ha már a saját történetét említette, milyen szerepe van a most nyíló kiállításnak az életében?
− Rendkívül lényeges, hogy az új alkotásaimat közzé tudjam tenni. A mostani azért különösen fontos nekem, mert harminc év anyagát mutatja be. Még számomra is ritka alkalom, hogy mindezt egyben láthassam, ráadásul Pécsen.


A kiállítás megtekinthető november 8-ig a Pécsi Galériában.
http://www.pecsigaleria.hu/pecsi_galeria_program/Dobany_Sandor_keramikusmuvesz_kiallitasa