„Randevú” Bencsik Istvánnal és erotikus szobraival

Bencsik István 1951-ig a Budapesti Művészeti Gimnáziumban tanult, ahol Somogyi József tanítványa volt. 1957-ben elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, itt Mikus Sándor volt a mestere. 1957-1959 között (és 1977-től 1979-ig) Makrisz Agamemnon asszisztenseként dolgozott. 1965-től 1968-ig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület elnöke volt.


1968-ban egy évre a Korányi tüdőszanatóriumba került, s ez kihatott későbbi művészetére. Itt Kováts Ferenc orvosprofesszor felkérésére a dinamikus légzés szemléltetéséhez készített fotófelvételek alapján modelleket, s ez benne a korábbi szobrászati felfogással szakítva új szemléletet és módszert alakított ki. Vajúdó alkotói korszakában Nagyatádra vonult vissza. 1972-1974 között a villányi alkotótelepen dolgozott, annak vezetőségi tagja volt.
1974 és 1977 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szimpózium Bizottsága titkára. A nagyatádi Nemzetközi Faszobrászati Alkotótelep alapítója (1975-1977) és a villányi Nemzetközi Szobrászati Alkotótelep társalapítója (1978-1985).



A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar Rajztanszékének tanára. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, majd alelnöke. 1991-ben a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola egyik alapítója volt, jelenleg tanszékvezető tanára. 1993 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1995-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán működő doktori program (DLA) vezetője. Az 1995. június 3-án létrejött Professzorok Batthyány Körének tagja. 2001. június 1-jétől Professor Emeritus.
Részt vett a pöstyén-moraváni és az oroszvári szobrászati alkotótelepek munkájában is. 1990-től a vóloszi művészeti telep igazgatója. Korábban éveken át Budapesten, a Százados úti művésztelepen lakott. 1982-től Pécsett, jelenleg Pécsváradon él, ahol munkássága új szakaszában a nőről, a női test titkairól készít színezett, erotikus szobrokat.