Zsolnay Színház − beszédvizsgából formálódott előadás

− Mi ennek az előadásnak a története?
− Eredetileg a Színművészeti Egyetemen tartott beszédkurzusból jött létre. Vizsgának készült, a tananyag része volt, nem gondoltunk rá, hogy bemutatjuk egyszer. Mindenkinek kijelöltem egy-egy részt, amit meg kellett tanulnia és valamilyen formában előadnia. De a diákok is választhattak epizódokat a regényből. Az látszott aztán, hogy a növendékeket annyira inspirálja az anyag, hogy egyre izgalmasabb jelenetek születtek meg. Ezeknek a színpadra került változata lett az előadás.

− Sokat alakult az első gyakorlatok óta?
− Természetesen. Tavaly májusban megvolt a rendes beszédvizsga. Aztán jött a nyári szünidő, majd utána találkoztunk az osztállyal, amikor aztán még hozzátettünk jeleneteket. Egy idő után már csak a sorrenden faragtunk kicsit. Fontos az is, hogy az előadást a hallgatók kreativitása élteti, arra épül, csak keretet kellett adni, és terelgetni bizonyos jeleneteket. Végül is ez nem egy lineáris történet, mint ahogy maga a regény sem.

− Ebben a rendkívül nyomasztó, kegyetlen világban, amit a regény elénk tár, mi fogta meg a fiatalokat?
− Eleve sejtettem, hogy hatással lesz rájuk a szöveg. Az osztályban nagyon sok a vidéki, jó páran egyenesen Debrecenből valók, tehát azt gondoltam, hogy Borbély Szilárdhoz lesz valami közük. Ebben nem is csalódtam. Nagyon megrendítő volt, hogy amikor ezzel elkezdtünk foglalkozni, akkor ő még élt, és a második héten halt meg. Ez nagyon megrázott minket. Szándékaink között szerepelt, hogy majd meghívjuk, és megmutatjuk neki… Én magam arra gondoltam, hogy ebből akár egyfajta munkakapcsolat is kialakulhat.

− Bizonyára mindig nagy kihívás egy prózai műből színpadi produkciót létrehozni. Ez esetben mennyire volt ez nehéz vagy éppen könnyű?
− Miután a növendékek roppant kreatívan álltak hozzá, nem volt vele gond. Szerencsére ma a színház amúgy is egy nagyon szabad műfaj, így nem feltétlenül abból születnek a jó előadások, amiket jó drámának írtak meg; sokszor a jó drámák is rendkívül unalmasan játszhatóak csak, miközben a szabálytalan művekben eleve ott van az izgalom, hogy sikerül valami újat találni bennük formailag vagy a mondandójukban.