Alig volt már festéke, de első lett a Tolvaly-díj pályázatán

„A kiállítás jó alkalom arra, hogy a kortárs művészet közelebb kerüljön a közönséghez” – mondta el a díjátadón Colin Foster, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánja. „A művészet nemcsak szigorú keretek között értelmezhető, olyan hétköznapi dolgok is ihletet adhatnak, mint egy focimeccs. Nagyon büszke vagyok a növendékeimre, akik az elismerés mellett pénzjutalomban is részesültek. Bízom benne, hogy a díj elnyerése inspirációt adhat, és más munkákban való részvételre is sarkallja őket.”

A Tolvaly Ernő Festészeti Díjat harmadik éve ítélik oda a legtehetségesebb festőművész hallgatóknak. Az elismerést Colin Foster dékán kezdeményezésére alapították 2010-ben, Tolvaly Ernő, Munkácsy-díjas festőművész tiszteletére.

„Megtanította a növendékeit sokrétűen gondolkodni, beépíteni a művészetükbe egyfajta szellemi mélyréteget” – méltatta Tolvaly Ernőt Fabényi Júlia, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője nyitóbeszédében.


Törteli Lillát az eredményhirdetést követően szólítottuk meg.

− Tudatos volt felkészülésed a versenyre?
− A mesterem ajánlotta figyelmembe a versenyt, de nem készültem a pályázatra különösképpen. Az év során, ahogy dolgoztam, kialakultak a pályaműveim, nagyobb részt az elmúlt néhány hónapban.

− Képeiden letisztult, világos színek dominálnak. Mi volt a cél, az üzenet az alkotás során?
− Igazából nem volt semmi konkrét, hacsak nem az, hogy jó munkát végezzek, és összeálljon egy sorozat.

− Tolvaly Ernő munkássága nem inspirált munka közben?
− Őszintén szólva nem. Igyekeztem mindent kizárni, és a saját gondolataim alapján dolgozni.

− Van valami rendhagyó technika, amit alkalmaztál képeidnél?
− Színes ceruzát meg golyóstollakat is használtam. Általában nagyon egyszerű technikát és anyagokat használok, de már csak azért is, mert már alig van festékem. Ezeket próbáltam olyan formában felhasználni, hogy jól mutasson.


Góré Szabinát a kedvelt módszereiről kérdeztük.

− Nagy elhatározás volt, hogy jelentkeztél erre a díjra? Nagy lehetett a nyomás, hiszen sokan pályáztatok.
− Nem volt annyira stresszes, mert negyed év alatt már megtermelődik annyi minőségi kép, hogy az ember bizalommal forduljon egy ilyen pályázati lehetőség felé.

− A mesteredtől sok támogatást kaptál?
− Elmondhatatlanul sokat. Hegyi Csaba nem csak a festői technikákat tanította meg, hanem segít a képek mögötti háttér és tartalom felépítésében.

− Különböző technikákkal dolgoztál. Mi inspirált, hogy ezek mellett döntöttél?
− Előszeretettel használom a viaszfestés technikáját. Ennek az a sajátossága, ahogyan a képek születtek. Igazából mindegyik kép kísérleti fázissorozat. A következő képnél továbbgörgetem azt a technikai kísérletezgetést, amit az előző képnél használtam. Minden kis lépés, ami így véletlenül megtörténik év közben, hozzájárul az egész féléves munkámhoz. De szeretem az átdörzsölés technikáját, a frottázst, amikor egy formagazdag felületet átdörzsölünk zsírkrétával.

Csikász Annamária elmondta, „fontos, hogy az embernek legyen késztetése az alkotásra. A kortárs művészet mindenkinek mást jelent, nem csak az alkotónak és befogadónak.” Görözdi Lilla hozzátette, hogy az általános elképzelésekkel ellentétben a kortárs művészetben is nagy szerepe van az előzetes koncepciónak, de természetesen hatnak a pillanatnyi érzelmek is az alkotóra.