Fotó: Tóth László

Mikor nem írok verset: nem vagyok – írta Petri György, költőként, ahogy a színész sem színész, ha nem játszik épp, csak úgy, mint a csellista, ki hangszere nélkül csupán a sarokban fészkelődő ujjpercegés. Legyen már egy este, ahol Petri is van, meg az összes többi nő, nem csak Mari, van egy élő színész, s hangra pendül a csellista is.