A minőség garanciája: Pär Stenbäck

A minőség és színvonal első számú őreként a munkája kurátoréhoz hasonlatos: ő felel az ülések konklúziójáért, vagyis a határozat tartalmáért is. Pär Stenbäck aktív politikai karrierjét követően is igen aktív maradt. Finnország egykori oktatási, majd külügyminisztere jelenleg is tevékenyen vesz részt számos nemzetközi szervezet munkájában, melyek nagy része azért dolgozik Európa országaitól a Közel-Keleten át Afrikáig, hogy pozitív változást hozzon az emberek számára, az élet különböző területein. Csak néhány példát említve: az ECP-ben betöltött pozíciója mellett fontos szerepe van a Vöröskeresztben, ő a Finn Gyermekekért és Ifjúságért Alapítvány elnöke, az Inter-faith Terv az Afrikai Békéért bizottsági tagja, a Német Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kurátora, valamint a Nemzetközi Válságcsoport igazgatótanácsának tagja. Pär Stenbäckkel az Európai Kulturális Parlament 10. ülésének zárása után beszélgettünk a kezdetekről és a Kodály Központban tartott jubileumi tanácskozásról.


− Hogy emlékszik vissza az Európai Kulturális Parlament születésére?
− Karl-Erik Norrman ötlete volt, ő kezdte el szervezni ezt a fórumot, amely 2001 óta létezik. Engem is megkeresett, mert szeretett volna egy olyan személyt maga mellett, akinek kormányzati szinten vannak kapcsolatai. Könnyű volt meggyőznie, hiszen magam is kulturális területen tevékenykedtem, egy olyan projektet vezettem éppen, amely a Svédország és Finnország közti kulturális együttműködéseket volt hivatott elősegíteni. A korábbi miniszteri pozícióm miatt is erős háttérrel rendelkeztem a feladathoz. Az ECP-t apránként, lépésről lépésre építettük fel. Mindig az első lépések a legnehezebbek, az, hogy elfogadtassuk magunkat, túl tudjuk lépni a hitelesség küszöbét. Nyilvánvaló volt azonban a támogató érdeklődés a kultúrával foglalkozó szakemberek és művészek részéről Európa-szerte. Körülbelül húszan vagyunk ma az ECP-ben, akik a kezdetektől fogva tagok vagyunk. Ez a 20 ember alkotta a parlament magját, ők jelölhettek új tagokat, és így növekedett folyamatosan az ECP.

− Az ECP egyik fő szabálya a kezdetektől fogva az, hogy saját országából senki nem jelölhet új tagot. Miért fontos ez?
− Azért, hogy a parlamenten belül ne alakulhassanak ki nemzeti csoportok. Igyekszünk arra is ügyelni, hogy az egyes országok hasonló mértékben legyenek reprezentálva, és arra is, hogy a különböző kulturális szektorok, művészeti ágak közt is megfelelő legyen az arány. Tudatos döntés volt az is, hogy ne csupán a klasszikus értelemben vett kulturális területek képviseltessék magukat, de például a történelemtudomány vagy a filozófia is. Mindezt azért láttuk fontosnak, hogy ezzel is szélesíthessük az ECP látókörét. Nagyon jó ötletnek bizonyult, és az ECP filozófus és történész tagjai nagyon sokat tesznek hozzá a munkánkhoz.

− Van olyan terület, amely véleménye szerint alulreprezentált az ECP-ben?
− Talán amire még szükség lenne, az a vallástörténet, illetve kifejezetten a kultúrtörténet. De azt hiszem, minden más szektor kellőképpen képviselve van és a szakemberek mellett sok művész tagunk is van. Persze a legfontosabb a multikulturalitás, és ez a sokszínűség megjelenik a tanácskozások során is.


− Az ECP szenátusának elnöke mit tart a parlament legfontosabb feladatának?
− Személy szerint én azt tartom az ECP legfőbb céljának, hogy elősegítse az európai nemzeti kultúrák közti kapcsolatot, egymás értését és megértését. Fontos hozadéka az ECP-nek az is, hogy személyes kapcsolatok alakulnak ki a tagok alkotta hálózatnak köszönhetően. Célunk továbbá, hogy felszínre kerüljenek alapvető fontosságú európai kérdések, és ezeket megvitassuk ezen a fórumon. Nagyon korán elkezdtünk például a toleranciáról beszélni. A mostani ülésen is szó esett a tolerancia határairól, de beszéltünk a bevándorlás kérdéséről, valamint a válságról a kultúra kontextusában. Az idei fő témánk Európa jelentősége volt. Az egyik fontos megállapítás ezzel kapcsolatban az volt, hogy az Európán kívüli vélemény behatóbb megismerése miatt a jövőben is kell más kontinensekről meghívnunk előadókat, mint ahogy idén is volt egy amerikai vendégelőadónk.

− Szabó István Oscar-díjas filmrendezőnk vitaindító beszédének nagy sikere volt a résztvevők körében. Az általa érintett témák mind fontos európai témák voltak, amik folytatódtak utána a szekcióüléseken is.
− Mindig olyan előadót kérünk fel a vitaindító beszéd megtartására, akinek hiteles a személyisége. Szabó István maga is kreatív művész és fantasztikusan jól töltötte be az első előadó szerepét. Nagy sikere volt a tagok körében, valóban. A személyiség nagyon fontos, és Szabó Istvánnak erős kisugárzása van, ugyanakkor érezhető benne az alázat, ami szintén elengedhetetlen. Az előadásának a tartalmát tekintve pedig: mindazokat a kérdéseket érintette, amelyekkel mi magunk is foglalkoztunk az elmúlt tíz év során.

− Az ECP tagjai folyamatosan változnak. Mi a véleménye a jelenlegi összetételről?
− Gyakran eszembe jut, hogy milyen fontos és mi mindent befolyásol a tagok összetétele. Óhatatlan, hogy a kultúrák ütköznek egymással bizonyos mértékben a tanácskozások során. Hiszen nincs olyan, hogy európai kultúra, hanem sok különböző nemzeti kultúra létezik, amelyek ezen a fórumon is találkoznak, időnként ütköznek, vagy egyszerűen a különböző vitatkozási, tárgyalási stílusokban mutatkoznak meg. A különböző véleményekre való nyitott hozzáállás pedig alapvető fontossággal bír Európában.