Az oldalainkba ágyazott Google Adwords kódja marketing célokra, valamint a Google Analytics kódja a látogatottság méréséhez sütiket használ.

Adatkezelési szabályzat Elfogadom!

Eozin Magazin

hu

Csak egy van belőle az egész világon

Szerző: Méhes Károly

A Sétatéren lassan fél évszázada feltárt, majd a világörökség részének nyilvánított Ókeresztény Mauzóleum immár újra látogatható.

A mauzóleum turistalátványosságá történő átalakulása voltaképp akkor kezdődött, amikor 1975-ben az akkori városvezetés a pécsi székesegyház előtti vízlépcső elbontásáról döntött. Amikor elkezdődtek a munkák, már lehetett tudni, hogy ez a terület az ókori római városhoz tartozó északi temető része.

 

– A Péter-Pál sírkamra ismert volt addigra, a Káptalani Levéltár építésének megelőző munkálataikor találták meg 1782-ben, és innen számítjuk az örökségvédelem kezdetét is – mesélte Hermann Diána, a Zsolnay Örökségkezelő szakértője.

 

Ezt jelzi, hogy akkoriban tervezték megépíteni a levéltárat, és hogy a festett sírkamrát megóvják, a levéltárat az eredetihez képest kicsit keletebbre tolták. Koller József kanonok, aki talán korábban Róma alatti katakombákban láthatott hasonló falfestményeket, rájött, hogy ez körülbelül ugyanabból a korból származó emlék, a város római múltjának egy darabja. Aztán megtalálták a Korsós sírkamrát is, így rögtön a kezdetekkor megvolt a két legszebb festett sírkamra. Az 1960-as években pedig az Apáca utcában is előkerültek még hasonló sírok, tehát sejthették, ha elbontják a vízesést, ott is efféle kincseket rejt a föld.

 

Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója vezette az ásatást, az ő irányításával tárták fel a mauzóleumot. Pécs római kori temetőjének sajátossága a sok számú, két szintes épület, amik kis területen találhatóak. Alul van a kripta, ahol a temetkezés zajlott, amit lezártak, azonban újabb temetkezésnél újra felnyitották, és ami fölé egy emlékkápolna épült, ahol az itt maradók összegyűlhetnek szertartásokat végezni. A római katakombaművészet freskóinak a kép- és jelrendszere jelenik meg itt is, ezek átvándoroltak a pannóniai területre.

 

Pécs, azaz Sopianae a 4. században élte virágkorát, mivel Diocletianus császár közigazgatási reformja nyomán a katonai központtá tették Aquincumot, míg a polgári közigazgatási központ Sopianae lett. Ez a helytartói előrelépés nagy építészeti felvirágzással is járt, mert ide költözött az adminisztráció, továbbá megjelent egy gazdag réteg, amelyik aztán a temetkezésnek is megadta a módját. Ilyen sírkamrákat, amiket ma ismerünk, csak a felső, gazdagabb réteg engedhetett meg magának.

 

313 után, amikor a keresztények már legálisan gyakorolhatták a vallásukat, egyszerre a föld felszínén is megjelentek az épületek. De Sopianae megőrzi azt a kettőséget, hogy alul a holtak, fent az élők. Ez látható a mauzóleumnál, a nagy temetői kápolnánál is.

 

Fülep Ferenc remekül együtt tudott dolgozni Bachman Zoltán építésszel, és ennek az eredménye a sírkamra bemutatása. Egy üvegkalitkába lép be a látogató, és testközelből meg tudja nézni a falfestményeket.

 

A mostani felújítás a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) keretében kiírt pályázat eredménye. A világörökségi címhez – amit Pécs 2000-ben nyert el – tartozik egy kezelési terv. Ennek az ütemezése és a források előteremtése a tulajdonosok és a kezelő szervek feladata. A látogatóközpont 2007-ben nyílt, ami azt jelenti, hogy 15 év alatt elfáradtak a gépezetek, a kábelek.

 

Ahogy Hermann Diána részletezte:

 

– A kezelőnek az elsődleges feladata az állagmegóvás. Mindenek felett. Utána jöhet a bemutatás és bármi egyéb. Ez folyamatos kihívás, munka.

 

De fontos, hogy lesz egy új fogadóépület, ami jól látszik a Sétatéren, talán még inkább csalogatja majd a látogatókat. A kiállítótér még üres, de mivel a pályázatnak része egy IT-fejlesztés is, hamarosan elkészül egy interaktív kiállítás, aminek része lesz egy panorámavideó.

Méhes Károly