Egy májusi interjúdban ezt mondtad: „Nagyon remélem, hogy az élő zenének az eufóriáját újra fel fogja fedezni a közönség, és remélem, hogy sokszori katarzisban lehet majd együtt részünk.” Így lett? Milyen érzés újra színpadon állni?
Úgy érzem, hogy igen. Az elmúlt hetekben olyan intenzitással éljük az előadóművész életünket, mint a pandémia előtt. Nagyon euforikus pillanatokat élünk át a közönséggel együtt. Ugyanakkor őszinte leszek: ez nem tért vissza automatikusan. Amikor júniusban sok hónap kihagyás után először álltam színpadra, fél órán keresztül kifejezetten furcsa élmény volt. Mit keresek én itt, ilyen sok ember előtt, mit is szeretnék nekik átadni? Ez fél óra alatt elpárolgott, megjelentek a régi élmények, képek, visszataláltam ahhoz, hogy mi is ez a szerep, és a közönségnek is kellett egy kis idő, hogy újra befogadja az élményeket.
A Kodály Aperitifre a Modern Art Orchestra vendégeként érkezel. Hogy kerültél kapcsolatba a MAO-val?
Fekete-Kovács Kornél tanított a Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán és voltak osztálytársaim, akik a MAO tagjai lettek, így követtem, hallgattam őket. Majd 2016 körül fonódott szorosabbra az együttműködésünk a Művészetek Völgyében. Hét éve saját udvart vezetek itt és a Modern Art Orchestra minden évben rezidens zenekar az udvaromban, ez idén is így lesz. Éppen a Tizenöt magyar parasztdalt játszották, amikor Kornél megkérdezte, hogy ha már itt vagyok, miért nem megyek fel velük a színpadra improvizálni? Ez a spontán ötlet olyan jól sikerült, hogy a lemezfelvételre is elhívtak, és azóta több albumukon is szerepeltem.
Hozzá vagy szokva, hogy társakkal zenélsz, legyen szó például Gyémánt Bálintról, a belga zenekarról, amelynek énekesnője vagy, és itthon is számos projektben voltál közreműködő. A Modern Art Orchestra koncertek – főleg ha olyan sok vendégművészük van, mint a pécsi koncerten lesz – akkor igazi kavalkádok. Milyen érzés ilyen sok zenésszel közösen muzsikálni?
Fantasztikus. Sok inspirációt lehet meríteni, ha jók a zenésztársak. A Modern Art Orchestra pedig egészen kivételes zenekar, ahol a tagok magas színvonalon sajátították el a zenélni tudást, a muzikalitást, továbbá zenekarként is annyira régóta és olyan intenzíven dolgoznak együtt, hogy egy nagy zenei testként tudnak funkcionálni.
A kiváló szólisták ezt gazdagítják tovább; nekem Gőz Lászlóval lesz egy duettem. Bartók a ’10-es években gyűjtött népdalokból írta a Tizenöt magyar parasztdalt, és maga a ciklus hangszeres. Én vagyok hivatott hozzáadni az emberi énekhangot, de nem az eredeti népdalokat éneklem, hanem improvizálni fogok az este lelkületéből töltekezve, a hangulatát megfogva. Ez egy pici szerep, hiszen nem éneklek végig, ugyanakkor nagy megtiszteltetésnek érzem, hiszen én képviselhetem az éneklést, ami a legtermészetesebb hangadó eszközünk, és maguk a Bartók-művek is énekelt dalokból születtek.
Jól értem, amikor fellépsz a színpadra, akkor még nem tudod, hogy mit fogsz énekelni?
Igen, a zenészpartnerekkel oda-vissza hatunk egymásra, megsokszorozva a spontaneitás és az improvizáció erejét. Ugyanakkor a közönséggel is működik az egymásra hatás, visszahat ránk az ő energiájuk, figyelmük.
Mennyire állnak közel hozzád az efféle folkmelódiák?
Intenzíven népitáncoltam gyerekkoromban 6 éven keresztül, és gyakran előfordult, hogy élőzenészekkel játszottunk. Gyerekoromtól belém ivódott a népi dallamok szeretete, ráadásul mivel Budakalászon nőttem fel, sokszor hallottam délszláv dallamokat is, így több kultúra népdalkincseit ismertem meg.
Több alkalommal jártál már a pécsi Kodály Központban, ezúttal viszont a Kodály Aperitif során a hangversenyteremből kivisszük a zenét az épület tetőteraszára és a ligetbe. Miben más egy szabadtéri koncert, mint egy hangversenytermi?
A hangversenyteremben koncentráltabb a figyelem, de a szabadtéri előadások tudnak olyat adni, amit a beltériek nem: egyfajta kötetlenséget, közvetlenséget. Ilyenkor könnyedebb a közönség, nincs megilletődve, nincs elvárás feléjük, természetesebb közegben vagyunk, és nyugodtan elsétálhat venni egy fagyit, majd visszajöhet.
Ha már Kodály Aperitif: Szoktál-e ilyesmit fogyasztani és ha igen, mi a kedvenc aperitifed?
Igen, előfordul, a kedvenceim a pezsgő, a gyöngyözőbor és a prosecco.
