Az oldalainkba ágyazott Google Adwords kódja marketing célokra, valamint a Google Analytics kódja a látogatottság méréséhez sütiket használ.

Adatkezelési szabályzat Elfogadom!

Eozin Magazin

hu

Visszatér, aki felavatta a Kodály Központot - Maxim Vengerov 11 év után újra Pécsett

Szerző: Méhes Károly

2010. decemberében nyitott a Kodály Központ, és az első koncert sztárvendége Maxim Vengerov hegedűművész-karmester volt.

Most, a létesítmény 10(+1) éves jubileumán megint ő áll a színpadon.

 

Ha valahol esetleg meghallja Pécs nevét, milyen emlékek ugranak elő a fejében?

Számomra különös alkalom volt az a tíz, sőt tíz+egy évvel ezelőtti este, amikor a Kodály Koncertközpontot megnyitottuk, amikor én dirigálhattam. Ezért tényleg vártam, hogy újra eljöhessek, és ennyi év után találkozhassak a pécsi közönséggel. Az épület nagyon lenyűgözött, az egész koncepciója, az akusztikája, ami szinte tökéletes.

 

Talán arra is emlékszik, hogy „Építészeti Stardivariként” jellemezte a Kodály Központot, ami – lehet mondani – az intézmény szlogenjévé vált. Mit szól hozzá?

Tényleg? De jó! Örülök neki, használják nyugodtan. Nem kérek érte a jogdíjat!

 

A világ legjobb koncerttermeiben játszott, amik nagy múltúak, híresek. Ezek között, egy évtizeddel a háta mögött, hol helyezkedik el a Kodály Központ?

Sok zenésztársammal találkoztam, beszéltem azok közül, akik már jártak Pécsett és játszottak a Kodály Központban. Mind el voltak tőle ragadtatva. Művésznek és közönségnek egyaránt nagyon fontos, hogy milyen egy ilyen terem. A koncert sikere több összetevőtől függ. Ha csak az egyikproblémás, már nem lesz olyan az élmény. Mikről beszélek: kell egy remek terem, aztán jó hangszerek, kiváló zenészek és a zenekar. Mégis, ha ki kellene emelnek ezek közül egyet, a hely akusztikája a legfontosabb. Mert ha ez nincs, minden egyéb szinte hiábavaló erőfeszítés. Pécs esetében azonban ilyen félelmeink nem kell legyenek!

 

Brahms a mostani pécsi műsor, az ön választása volt?

Igen és nem is, hiszen mindig közösen döntünk. Brahms versenyművét persze jól ismerem, de ez a csodálatos a klasszikus muzsikában, hogy mindig találni benne valami újat, meglepőt, ami külön élvezetet okoz. Takács-Nagy Gábor karmesterrel régi barátok vagyunk, a MÁV Szimfonikusokkal is sokat szerepeltem már, utoljára épp a világjárvány előtt, 2020 márciusában Budapesten.

 

Kodály Zoltán nevét viseli a pécsi koncertterem. Vele mint zeneszerzővel milyen a viszonya?

Sajnos, azt kell mondjam, alig játszottam tőle valamit, csak a Duó csellóra és hegedűre című darabját. Vagyis van még mit felfedezni tőle, de ez jó dolog, hogy új és új területekre tudok majd elkalandozni a jövőben.

 

Említette párszor a közönséget. Van különbség közönség és közönség között?

Ó, nem úgy kell érteni, hogy megkülönböztetnék jó vagy rossz közönséget! Leginkább az a jó közönség, amelyik eljön a koncertre. Akinek fontos a komolyzene. Most, a pandémia után talán nagyobb kedvük is van jönni, a hosszas bezártság után. Tudom, milyen ez, rászokni a komolyzenére. Engem gyerekként folyton a moszkvai meg a pétervári múzeumokba cipeltek a szüleim, és utáltam az egészet. De ők nem adták fel, és egy idő után elkezdtem magam otthonosan érezni a galériákban. A komolyzenével is így van, kicsit „erőltetni” kell, aztán egy adott pillanatban már szeretni kezdjük, és ha nincs, hiányozni fog.

 

Szó esett a pandémiáról – hogyan élte meg, hogyan élte túl ezt a másfél évet?

Épp Szentpéterváron voltam, amikor jött a teljes lezárás. Már a reptérre igyekeztem épp, Hamburgba készültem, amikor kiderült, hogy se ki, se be. Négy hónapra ott ragadtam. De igazából a legjobb helyen, mert így legalább közel lehetettem a családomhoz, képes voltam édesapaként működni, nem csak olyasvalakiként, aki néha hazaugrik. Főállású apa lettem, aki ugyan néha elutazik, de sokkal több időt van otthon. Ami nem jelenti azt, hogy ellustultam volna, sőt! Létrehoztam egy online mesterkurzust, a www.maximvengerov.com oldalt, ahol a világ minden sarkából fogadok „tanítványokat”, amatőröket, profikat, idősebbeket és fiatalokat egyaránt. Hatalmas élmény, hogy több ezer kilométer távolságból lehet ezt művelni, és rengeteg tényleg tehetséges emberrel tudtam kapcsolatba kerülni az eddigi 150 óra során. Megtanultuk a streamelést, van egy technikai csapatom, akik segítenek a hangminőség tökéletesítésében, mert azért az online hang nem olyan, mint az élő. Ebben a tekintetben remek dolog az internet.

 

De azért nem bánja, hogy már élőben is fel tud lépni?

Nem hát! Mégis csak ez az igazi. Pedig szeptemberben megint lemondtak pár koncertet. Úgyhogy nagyon örülök, hogy Pécsett tényleg itt lehetek!

Méhes Károly