A bécsi kiállítás, az első sikerek
Zsolnay Vilmos a testvérétől, Zsolnay Ignáctól 1865. évben átvette a Felsővámház területén álló terrakotta és cserépedényüzemet, amelyben az egyszerű használati edények még gépi eszközök hiányában kézi erővel, gyakorlati tapasztalatból készültek.
A próbadarabokat maga Vilmos készítette el, ekkor vette kezdetét a művészi termelés.
Amikor a kerámiagyártás területén a kis manufaktúra fejlődésnek indult, Vilmos eleinte bátyja nyomdokain járt, majd új utakat, lehetőségeket követett. Külföldi szakembereket alkalmazva korongos, mázoló, kemence műhelyek építkezésébe kezdett. A fazekas- és terrakottaműhelyt gyárrá alakíttatta és egész sor kutatásba kezdett. Ennek eredményeit Franz Kosch-nak, a bécsi udvari kísérleti intézet vegyészének továbbította azzal a szándékkal, hogy Kosch-sal társulva – akinek elsődleges célja mindenből a haszonszerzés volt - Bécsben lerakatot létesítsen és újabb gyárat alapítson.
Akkoriban a piaci terjeszkedés és a reklám érdekében elsősorban óriási méretű, díszes kirakatokat rendeztek be az üzletek. Később az országos és világkiállítások váltak hatékony marketingeszközzé.
A világkiállítások sora 1851. május 1-én Londonban kezdődött Viktória királynő beszédével és a híres Kristálypalota kapuinak megnyitásával. Magyar kiállítók már ezen is részt tudtak venni, jóllehet a Bach-korszak éveiben az osztrák hivatalok nem szívesen adtak engedélyt az ilyen jellegű utazásokra.
A világkiállítások sora 1851. május 1-én Londonban kezdődött Viktória királynő beszédével és a híres Kristálypalota kapuinak megnyitásával. Magyar kiállítók már ezen is részt tudtak venni, jóllehet a Bach-korszak éveiben az osztrák hivatalok nem szívesen adtak engedélyt az ilyen jellegű utazásokra.
I. Ferenc József országlása 25. évfordulója alkalmából Bécsben rendezték meg az 5. világkiállítást 1873-ban. Erre az alkalomra Zsolnay Vilmos is készült, a magastűzű mázak terén végzett kutatásai 1872-re már a finomodó díszműárun és vert antique díszárun át különleges kísérleti anyagot eredményeztek.
A kiállítók száma elérte az 52 ezret, a látogatóké pedig a több milliót, akiket ámulatba ejtett a találmányok, slágercikkek sokasága. Naponta százezren látogattak el a kiállításra. A magyarok összesen 1683 érmet és oklevelet szereztek.
A bécsi kiállításon Zsolnay Vilmos számításai is beváltak: a bemutatkozás sikerét nemcsak a zsűri által odaítélt nagy bronzérem, kitüntetés, valamint oklevél igazolta, hanem a kereskedők és szakemberek első komoly elismerése, a megsokszorozódó megrendelések is.
Ennek a kiállításnak köszönhető a királlyal történt első személyes találkozása is, amikor az I. Ferenc József-renddel tüntette ki az uralkodó.
Zsolnay Vilmos meghódította Bécset!
Könnyűipari áruival elérte a versenytársak színvonalát. Oroszországból, Angliából, Franciaországból, sőt Amerikából is kapott megrendeléseket.
A gyár a Monarchián belül az osztrák és a cseh konkurenciával szemben versenyképes vállalkozásnak bizonyult. A bécsi sikerek után Zsolnay Vilmosnak nagy megrendelésekre nyílt kilátása, emiatt 1874-ben gyakran utazott Pestre Ekkor alakult ki komoly üzleti összeköttetése Testory Antallal, Pest legelőkelőbb díszműáru-üzletének tulajdonosával, akinek közvetítésével megrendelést kapott a gödöllői királyi vadászkastélyba is.
A Ferenc József személyes használatára szánt, sok darabból álló, nagyobb méretű, vadászjelképekkel, erdei vadak és madarak ábrázolásával díszített mosdókészlet kőgyurmából készült. A Zsolnay-gyárban hozzá hasonló étkészlet is gyártásra került.
A rajzokat először a nyers tárgyra vésték, majd izzító égetés után kobalttal utánarajzolták.
Az állatábrázolásokhoz Brehm Az állatok világa című művének illusztrációit vették alapul. /Zsolnay Teréz/
A bécsi kiállításon elért sikeren felbuzdulva Zsolnay Vilmos minden alkalmat megragadott, hogy a bel- és külföldi piacot meghódítsa, a kiállításokon termékeit, újításait bemutassa.
/1874 Apatin , 1875 Újvidék , 1876 Szeged. Mindenütt éremmel tüntették ki/
Az 1876-os szegedi kiállításon a Zsolnay-stand bemutató polcain sorakozó luxusáru-termékek kiválóan szemléltették az 1873-as bécsi kiállítás óta eltelt 3 év alatt elért minőségi fejlődést.
I.Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója a városunkban.
Az osztrák császár és magyar apostoli király uralkodása alatt több alkalommal is ellátogatott városunkba, Pécsre. (Az uralkodó első látogatását már 1852.évében jegyzik. Gerő András: Ferenc József és a magyarok című könyve szerint 1849-ben, harcok közepette járt Magyarországon. Arany János nem vállalva a dicsőítést, a császár látogatása elleni tiltakozásként 1857-ben kezdte és 1861-ben fejezte be a Walesi bárdok c. csodálatos balladát.) Őfelsége 1852. évben június 01-től augusztus közepéig tartózkodott a városban.
A 1876. évben rendezett szegedi kiállítás után, a szeptemberi hadgyakorlatok idején József főherceg Pécsett tartózkodott, és szándékában állt a Zsolnay gyárat is megtekinteni, ez volt az első látogatása a gyárban.
"A főherceg minden iránt lelkesen érdeklődött.
Végigment a műhelyeken, még a muffolákat és a gépeket is megtekintette. Kopogatta, simogatta az edényeket, terrakottákat, és sokáig gyönyörködött a korongosok munkájában. Nagyon meglepte, hogy annyi szép hazai gyártmányt lát, és létezésükről sem tudott. Micsoda szégyen – kiáltotta –, hogy ezek a remek dolgok oly sokáig ismeretlenek maradtak. Amikor pedig meglátta a konyhaedényeket, lábasokat, így szólt: El kell hoznom ide a feleségemet. Mennyire fog örülni mindennek! Nevetséges, hogy cseh házalóktól kell vásárolnunk, csak azért, mert sejtelmünk sincs róla, mit kaphatunk itthon." /Zsolnay Teréz/
„Egy kis kitérő”
A főherceg látogatása után, még azon az őszön felkereste a gyártat Trefort Ágoston kultuszminiszter is, aki rendkívül méltányolta Zsolnay Vilmos teljesítményét.
Ennek bizonyítéka a Budapesti Szemle 138. kötetében megjelent "emlékírás":
Trefort Ágoston Magyarország egykori vallás- és közoktatásügyi minisztere.
Miniszterségének emlékét őrzi számos fényes közművelődési épületünk, melyeket a fővárosban s vidéken emelt. Magyar művelődéspolitikus, reformer, publicista, vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA tagja, később igazgatója, majd elnöke 1885-től 1888-ig.
Különösen egészségügyi, műszaki és ipari intézeteinket karolta fel; neki köszönik új épületeiket s hatalmas fejlődésüket a tudományegyetem bölcsészeti és orvosi kara, a József műegyetem, létesítésüket a technológiai iparmúzeum és közép-ipariskola, továbbá az iparművészeti társulat.
A király következő gyári látogatásai
A Zsolnay-gyár életére, működésére és fejlődésére nagy hatással volt a következő világkiállítás, amelyet 1878. év októberében Párizsban rendeztek, s amelynek sikerén nagyon sok múlott. A siker nem csak hosszú évekre stabilizálta a gyári megrendeléseket és elősegítette a további külföldi terjeszkedést, de az újabb kísérletek fejlesztéséhez is fedezetet nyújtott.
Ezen a kiállításon kiemelkedően képviseltették magukat a magyarok: összesen 519 kitüntetést, közte 12 nagydíjat szereztek. Zsolnay Vilmost a francia kormány becsületrenddel tüntette ki, termékeit pedig aranyéremmel és díszoklevéllel jutalmazták.
A párizsi sikerek után 1880. év szeptemberében Ferenc József a hadgyakorlatok idején, pécsi tartózkodása alatt ismét fel kívánta keresni a gyárat.
Ennek az eseménynek híre még a látogatást megelőzve eljutott a Zsolnay-gyárba, így a család méltó környezetben, virágfüzérekkel, tölgyfalombbal és zászlókkal díszített kapuban fogadhatta a királyt és a kíséretéhez tartozó előkelőségeket.
"Őfelsége nem győzte csodálni a termékek formagazdagságát és a dekorok sokaságát. Komoly figyelmet mutatott minden iránt, a gyártási folyamatot is meg akarta ismerni. Végigment a műhelyeken, még a muffolákat és a gépeket is megtekintette.
Az esemény után pedig a házunkba özönlőttek az idegenek, sőt megjelent "egész Pécs" egyszerre mindenki látni akarta a gyárat."
/Zsolnay Teréz /
Mattyasovszky Jakab és Zsolnay Teréz 1881. szeptember 15-én kötött házasságot. Ez időben történt, hogy József főherceg újabb látogatást tett a Zsolnayak üzemében. A gyár fejlődése bizonyára igencsak felkeltette a főherceg érdeklődését, mert még a viszontagságos időjárás sem tartotta vissza attól, hogy megcsodálja az újabb fejlesztéseket ."Szakadó esőben gyalog jött ki kíséretével. Kedélyes volt, és bámulta a nagy fejlődést."
/Zsolnay Júlia levele nővéréhez, Zsolnay Terézhez/
Az 1896-os millenniumi kiállításon szereplő eozinjáért az uralkodó a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki.
Ferenc József engedélyezte Zsolnay Vilmos gyárosnak a belga Lipót-rend lovagkeresztjének viselését.
Wartha Vince Agyagipar c. művében így fogalmaz:
"És ha azt kérdezzük, kinek köszönheti a gyár ezt a nálunk oly szokatlan fejlődést? Erre bizony pirulva kell felelnünk: a külföldnek; mert a pécsi mester törekvéseit leginkább csak a külföld támogatja, ez részesítette először elismerésben és részesíti folyton folyvást! ... Arra, hogy a vagyonos közönség feleslegével támogassa a hazai művészetet, arra minálunk egyhamar nincs kilátás … Pedig Zsolnay neve az angol Mintonnal és a francia Deckkel egy rangban áll."
A pécsi székesegyház fölavatási ünnepélye
Őfelsége pécsi látogatásai közül a legpompázatosabb és legérdekesebb a pécsi dóm fölavatási ünnepélye, amely 1891. június 22-re esett. Az ünnepségsorozat előkészületei már Dulánszky Nándor püspöksége alatt 1877-ben kezdődtek. Úgy gondolták, hogy a millenniumi ünnepségekre Árpád-kori formájában állítják helyre a székesegyházat.
Ezzel a későbbi korok hozzáépítései megsemmisültek. 1882-ben az újítások alatt sajnos a barokk oltárok, padok és székek a kiárusításuk során megsérültek, az építkezés közben a középkori várfalakat is lebontották. Ez a dóm történetében művészeti szempontból is pótolhatatlan veszteséget okozott.
A millenniumi készülődés eseményeiről a "Pécsi Figyelő" cikkei tudósítottak. Egy 1891. május 23-i cikk kapcsán érdekesség, hogy egy oldalon szerepel Őfelsége fogadtatásának készülete és Zsolnay Vilmos névnapi ünnepélyének híre is.
Az ősi várfalat ábrázoló díszkapu (amely Piatsek Gyula építész tervei alapján készült), közepén leeresztett fölvonóhíddal, tetején a bástyafokokon a régi magyar harcosokat ábrázoló színtársulati tagok festői csoportjával láthatólag kellemesen lepték meg a királyt. 1891. június 22-én, az avatási ünnepség napján a király, a főhercegek és számos méltóság jelenlétében a püspök vezetésével 12 órakor került sor a dóm fölszentelésére. Ezután az uralkodó a városban körútra indult.
Az első nap meglátogatta a katona-kórházat, az új közös honvédségi laktanyát, a törvényszéket és a királyi táblát (Ferenc József látogatásáról a Pintér-kert Arborétumban található Pintér-villa teraszán és a Szt. István téri Pezsgőgyárban található egy-egy emléktábla). Ezután a boszniai papnevelő-intézetet látogatta meg, majd a népünnepély következett.
Korabeli pécsi újság beszámolója tudósít a király következő napirendjéről: az új zeneiskolában, a Littke pezsgőgyár telepén, legvégül a Zsolnay-gyárban tett látogatásáról.
Klein Ármin, a Zsolnay-gyár tervezőművésze által díszített vendégkönyv. Külön erre a célra készült fajanszból a toll szára.
Szellemes epizód Ferenc József jegyében
Az 1900-as párizsi kiállításra a magyar állam a huszárok történetének bemutatását tervezte az összes nemzet és kor huszárainak megjelenítésével. Ebből az alkalomból a 30-35 cm magas szobrok elkészítésére a Zsolnay-gyárat kérte fel. A szobrokat a Zsolnay gyár keramikus tervezői, Mack Lajos és Apáti-Abt Sándor mintázták meg.
Apáti-Abt Sándor feladata volt, hogy lóháton ábrázolja a három szövetséges uralkodót: Ferenc Józsefet, Sándor cárt és Vilmos császárt. Ferenc József valamiért nem úgy ült a lóháton, hogy az elnyerje Zsolnay Vilmos és fia, Zsolnay Miklós tetszését. Ezért Mack Lajos azt az utasítást kapta, gyártson egy új császárt, azaz őfelségét emelje ki a nyeregből és egy új nyalka Ferenc Józsefet ültessen a helyébe… Apáti felettébb haragudott, nem tudta elfelejteni ezt a dicsőségén esett csorbát. /Zsolnay Teréz/
